Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Péterffy Ida: Kazinczy János somogyi prédikátor könyvtára
1809. június 25-től kezdve vezette az auyakönyvet Kazinczy János 1813. május 26-ig. (1813. június 5-től kezdve már utóda, Kálmán András veszi át tőle a tollat.) - Életrajzi, családi vonatkozású bejegyzés nem szerepel a szóládi anyakönyvben.18 Pár évi tartózkodás után a közigazgatásilag Tolnáihoz, de egyházkerületi- leg Külső-Somogyihoz tartozó Nagyszékelybe vezetett az út.19 Nagyszékelyen a szolgálat 1813 tavaszán kezdődött, s 1818-ban fejeződött be. 1818. április 18. óta már az utód Németh Gábor végzi az anyakénéi bejegyzéseket. Az itteni működés alatt - 1816-ban írott - önéletrajz nyomán sikerült összeállítani a sokfelé kanyargó életút állomáshelyeit. Innen tudjuk meg, hogy a gyermekek már ekkorra elkerültek a szülői háztól. A legidősebb fiú, József, a távoli Arad megyei Ki&peregen volt „Oskola-Rector”. István az ugyancsak messze lévő Debrecenbén deák. A legkisebb fiú, Gábor Gyönkön tanult. A hat gyermek közül egyedül Rozália volt az, akiről azt írja édesapja: „Rosalia itthon dolgozik.” Az életrajz adataiból megtudjuk, hogy a szép nagyberényi esküvő után Kármán György és Kazinczy Katica házassága tragikusan hamar véget ért. 1816- ban már ezt írja Kazinczy János: „Catherina szerentsétlen özvegy”. A szűkszavú feljegyzés mellett feltételezhetjük, hogy férje halála után is a távoli Losoncon maradt. Külön fejezetbe tartozik a legidősebb Kazinczy leány, Klára élete. Róla ezt a feljegyzést tartalmazza az önéletrajz: „Klára Tttes Horváth Ádám Ur Tr(actualis) Curator fogadott leánya.” Tegyük hozzá: ekkor már éppen 10 éve, hogy Horváth még Somogyturról elvitte Nagybajomba, ahol második feleségével, Sárközy Jusztinával élt. Mivel sem előző, sem második házasságából származó gyermeke nem volt, lányául fogadta Klárát. Az 1806-ban még 6 gyermekről gondoskodó Kazinczy családon könnyített azzal, hogy egynek eltartását magára vállalta. 1814. június 13-án, Petrikeresztúron kelt levelében az érdeklődő Kazinczy Ferencnek ezt írja Horváth az örökbefogadásról: „Kazinczy Klári, aki- rül tudakozol, az én Leányom, ki Téged, szer felett betsűl ’s a’ mennyire imádás embert illethet, tsaknem bálványoz', ö lessz nekem tsekélly szerzeményeimben egyik örökösöm, által írtam már ötét a Kazinczy János Familiájábul magaméba, Testamentumomban is. Kazinczy János nálamnál fával idősebb (7 évvel); de még Deák körömi barátom, most egyik Tractusomban, u. n. a’ Külső Somogyiban, egyébbaránt a ’Polgári fel osztás szer ént Tóina V ár me gyében Magyar Szé- kelyi Prédikátor, szegény jövedelmű ember, kinek az én segítségemre magának is szüksége van.”20 Itt jegyezzük meg, hogy a Kazinczy Ferenc levelezéséből ismertté vált Kazinczy János a későbbiek során, mint magyarszékelyi prédikátor szerepel. Ez kétszeresen nem érvényes, mert mint láttuk: Kazinczy János neve éppen 'nem fűzhető egy községhez, másrészt a Tolna megyei község neve mindigis Nagyszékely volt. A „Magyar” -jelző a korábbi „Német” egyházközséggel szembeni megkülönböztetést mutatja. Nagyszékelyhez az önéletrajzon kívül még egy utolsó, családi vonatkozású anyakönyvi bejegyzés fűződik: „1817. augusztus 13-án meghalt 30 esztendős korában száraz betegségben Nemes Juhász Katalin Prédikátor Kazinczy János Élete Párja.”21 1818. június 8-án meghalt Sárközy Jusztina, Horváth Ádám második felesége, kitől már 1808 óta különváltan élt. Most, hogy özveggyé vált Horváth, nem volt akadálya annak, hogy feleségül vegye nevelt lányát, aki ellátta háztartását, 164
