Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatairól - különös tekintettel a somogyi sajtóra
a folyóirat estélyének megrendezésére. A Somogyi Hírlap így tájékoztatta előzetesen olvasóit: „December 9-én Kaposváron eseményszámba menő felolvasás lesz, hogy a Nyugat tagjai közül Móricz Zsigmondot, Lengyel Menyhértet és Ignotust egy estélyre meg lehetett nyerni... a felolvasó estélyre sikerült megnyerni Kaposvár híres szülöttjét: Rippl-Rónai Józsefet, a híres festőművészt, aki fölolvasásuk előtt beszélni fog a Nyugatról." 55 A találkozón végül is Lengyel Menyhért nem vett részt, helyette Szép Ernő jött le. Az eseményt azonban vitathatatlan jelentőségűvé tette Móricz Zsigmond jelenléte, akivel ettől kezdődően ugyancsak szoros - művészi elvekre kiterjedő - barátságot alakított Rippl-Rónai. „RIPPL-RÖNAI VALAMI MÁST ADOTT" 1910-zel kezdődött a festő életének az az időszaka, amelynek legfőbb vonásai a közéleti szerepvállalás, az önzetlen segítőkészség, ifjabb művészekért, írókért, költőkért való lelkes kiállás. Ekkortól fordulnak meg környezetében, kiállításain, matinéin ismertebb és pályakezdő irodalmárok, mint Sebestyén Károly, Fleger János, Németh Andor, akiknek nevei ugyan ma már szinte semmit nem mondanak azon túl, Rippl-Rónai vonzásába kerültek s ezáltal próbáltak részt szerezni a hírnévből, de mégis mutatják a literális „holdudvart" a művész körül. Egyes verseket és köteteket, drámákat ajánlottak a mesternek. A festő - korabeli beszámolók szerint - mindig szívesen szerepelt fiatalokkal együtt, de szinte csalhatatlan érzékkel és tájékozódó képességgel választotta ki a kapcsolat-ajánlatok közül azokat, amelyeknek művészetére később jelentős hatása lett. Igy emelte ki a kézhez vett dedikált könyvek sorából 1911 őszén Móricz Zsigmond művét s köszönte meg mindjárt egy kaposvári színes levelezőlappal: „Alig várom, hogy elolvashassam szépen kiállított könyvét, amelyet becses megjegyzésével nekem felajánlott, és elküldött magányomba." 56 Nyilvánvaló, hogy itt már egy korábbi (az év tavasza körüli) ismeretség nyugtázásáról van szó. Rippl-Rónai Emlékezéseinek megjelenése - mint láttuk - irodalmilag is visszhangot váltott ki, mint stilárisan is élvezetes olvasmány. „Az ízes-magyaros stílus - írta Genthon István - Móricz Zsigmondra vallana, ebben az időben azonban még csak felületesen ismerték egymást." 57 Az alaposabb, barátsággá szövődő kontaktusteremtés az említett levelezőlappal történt meg. S ennek jelentős szerepe volt abban, hogy 1911 decemberére tervezett Nyugat-esten vállalkozott Rippl-Rónai a bevezetőre. Az elmondott szöveg több szempontból érdekes. Először azért, mert ekkor még Ignotus személye fontosabb volt a festő számára Móriczénál; az előbbiről értékelő szavai voltak, míg az íróról csak ténymegállapításai. Azután, Emlékezéseinek kiadásáról sokkal hosszabban beszélt, mint a jelenlévő irodalmárokról, ami azt tanúsítja, hogy az összetartozás, a művészi törekvések és célkitűzések közössége RipplRónainak fontosabb volt, mint az írók egyénisége külön-külön. Olvassuk most már az üdvözlő beszédet a Somogyi Hírlap közlése alapján: „Én Önöknek egy rövid konferansszal tartozom azért, hogy Emlékezéseimet megírtam, sőt mielőbb ki is adtam. Ezután tartozó kötelességem három kedves barátomat bemutatni, amidőn szívesek voltak hozzánk lejönni, hogy velünk mondanivalójukat közöljék. Szép Ernőről, Ignotusról és Móricz Zsigmondról van szó.
