Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Bendefy László: Vörös László emlékezete
lakott, . . . és ott sok }eles dolgai voltak. Onnan hivatott be Erdélyben lugosi és karánsebesi bánságra . . ." (19) és (20). Ez a közlés nem egyezik a Vörös Mihály szerzetté hősi éneknek Toronyi Tamás haláláról szóló részletével. Kemény önéletírásában van egy olyan részlet, amely megerősíti a hősi ének szerzőjének, illetve a népi hagyománynak szavahihetőségét, írja ugyanis Kemény, hogy Toronyi „. . . Első halálos kopiatörése, bajt-viadala akkor Aradban lakott Deli Húszajn hires törökkel tizennyolc esztendős korában szerencsésen volt... (20). így említi ezt Vörös Mihály hősi éneke, amely Gyula eleste után 241 esztendővel jelent meg első ízben nyomtatásban. Bizonyára igen kiváló hősnek kellett Toronyinak lennie, hogy a népi hagyomány negyed évezreden át ilyen élénken megőrizte emlékét. De nemcsak az övét, hanem még Vastag Balázs nevű, hű fegyverhordozójáét is. Miről is van szó ebben a 64 lapos hőskölteményben? Nagyobb, első részében Toronyi Tamás gyulai vitéz hőstetteit énekli meg a szerző, majd ehhez kapcsolja Gyula várának 1566. évi ostromát és elestét. A költő szerint Szolimán a vár ostromát állítólag azért rendelte el, mivel részint meg akarta bosszulni Toronyi Tamás többszöri rajtaütését, sok jó török vitéznek Toronyi kezétől való elvesztését, részint pedig egy Bugac környéki összecsapást, amelyet 1565. május 12-én ugyancsak a gyulai portyázok kezdeményeztek. Ez alkalommal elrabolták egy Veli nevű janicsár Fatma nevű leányát (21) és (22). A páros rímelésű tizenkettes sorokban írott költemény több, mint 240 évvel Gyula várának eleste után jelent meg. Ez az időbeni távolság lehetetlenné teszi, hogy Vörös Mihálynak a helyi hagyományokon kívül egyéb adat rendelkezésérc állott volna. Ennek ellenére, miként Eckhardt Sándor és Implom József kiderítette, a költő meglepően sok gyulai végvári vitéznek a nevét idézi költeményében: olyanokét, akiket az utóbbi évtizedekben a bécsi levéltárakban folytatott kutatások során azonosítani lehetett. A még napjainkban is élő helyi népi hagyományok, a levéltárakban őrzött, okleveles anyag, valamint az idézett emlékiratok eléggé meggyőzően idézik Toronyi Tamás gyulai és Gyula-környéki viselt dolgainak emlékét. Pillanatig sem kétlem, hogy amikor eltávozott Gyuláról, hogy átvegye a lugosi és karánsebesi báni tisztet, Vastag Balázs nevű kedves szolgáját, fegyverhordozóját is magával vitte. Mivel erről a körülményről a nép nem értesült, a tömeg, amelynek szemében egyszerűen „nyoma veszett" Toronyi Tamásnak és szolgájának, valami elfogadható magyarázatot keresett eltűnésükre. Ezért szőtték úgy a mesét, hogy „agyonütötte a fal"; s hasonlóan magyarázatot találtak Balázs eltűnésére is. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy Vörös László atyja, Mihály, a maga nemében és iskolázottságához képest, széles irodalmi ismeretekkel rendelkező ember: született őstehetség volt. Hőskölteményéhez, amelyet - Eckhardt Sándor megállapítása (5) szerint - Arany János is ismert és forrásul használt írott és a nép száján élő hagyományokat 2 egyaránt kiaknázott és ezt a valószínűleg nem verses, hanem prózai elbeszélő anyagot - hosszú évek munkájával feltehetően ő csiszolta egységes hőskölteménnyé. Vörös László ifjúkora Vörös Mihálynak négy fia s négy leánya volt. A legidősebb Mátyás, majd 10-10 évnyi korkülönbséggel László és Zsigmond következett. A két utóbr
