Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Bendefy László: Vörös László emlékezete

A Vörös család nagyon kiterjedt família volt. Nemességüket 1656-ban kihirdették Bereg megyében, majd 1657-ben ismételten Borsodban, 1700-ban Tatán. 1760-ban egy Vörös II. Mihály kapott címereslevelet, melyet a Vas megyei Levéltár őriz (9). Volt, sőt van a Vörös családnak egy Arad megyei ága is, ahol szintén kihirdették a nemességüket. A Vörös Ádámnak 1655. július 20-án adományozott armálisról a Csongrád megyében élő, akkor 19 éves Vörös IV. Mihály nemességének igazolására, „Holdmezővásárhelyi" előnévvel, „Nemes Bars megye" Aranyosmaróton, 1772. június 10-én másolatot adott ki (10). Ez teljesen általános szokás volt. A megyék a más megyébe költözött nemesek számára adtak ki ilyen igazolásokat. (A szóban forgó nemesi igazolás nyomait Vörös Károly, a MTA Történettudományi Intézetének tud. munkatársa, a Bars megyei levéltárban folytatott kutatásai közben meg is találta) (11). Nyilvánvalóan ezt a bizony ságlevelet vitte magával 1833-ban Vörös László geometra és ezt hirdették ki 1834. aug. 21-én Kaposvárott. Neki szüksége volt erre az aktusra, mivel alig fél évvel korábban foglalta el e megbecsült hivatali státust. A kérelmező levelek jegyzőkönyve teljes egészében tartalmazza a nemesi levél másolatát. Ugyanezt hirdették ki - Zsigmond nevű öccse javára - 1834. szept. 9-én Csongrád, majd 1842. szept. 5-én Csanád megyében is (12). A család történetét nyomozva, Csánki (8) nyomán kiderül, hogy Vörös Pál és Vörös Miklós már a 17. század derekán Somogyba települtek és 1659ben ők is armálist kaptak. Birtokuk Pusztakovácsiban volt. Pál családjáról semmit sem tudunk, de Miklósé követhető volt (lásd a somogyi Vörösök családfáját). Megállapítható, hogy a család tagjai közül megyei tisztségviselők kerültek ki. így Vörös II. Sándor és Dongó Júlia fia, III. Sándor, 1843-ban Somogy megyei tiszti alügyész, 1846-ban a kaposvári járás főszolgabírója, 1849-ben pedtg már a megye főügyésze volt. E tények ismeretében biztosan következtethetünk arra, hogy Vörös László Somogy megyei hites főmérnökké való megválasztását a család megfelelőképpen előkészíthette. Vörös Mihály, a népköltő Vörös Mihályék Vásárhelyt a város szívétől kissé távolabb eső Kis utcában laktak. Otthonuk és az asztalos műhely legalább 23-25 évig (1779-1803) ebben az utcában volt. Itt született mind a kilenc gyermekük is. Vörös László ugyan sehol sem írja, hogy ez a ház az övék lett volna, ennek ellenére ez valószínűsíthető. A család anyagi állapotára Vörös László feljegyzésein kívül abból is következtethetünk, amit a hősi ének szerzője a legutolsó versszakban vall saját magáról. így ír: . . . verseimbe ne nézd' a' hibákat, Mert csak tíz holnapig jártam Oskolákat..." Ebből a vallomásból az tűnik ki, hogy az elemi iskola első osztály it tisztességgel kijárta. írni s olvasni bizonyára megtanult; ebbeli tudását később gyarapíthatta is. Erre vall az, hogy már 54 éves, amikor 1807-ben első ízben jelent meg a Toronyi Tamástói szerzett hősi éneke (13). Feltehető és nagyon is lehetséges azonban, hogy a helyesírás „tíz holnapi . . . oskolák" után élete végéig gyenge oldala maradt.