Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Bendefy László: Vörös László emlékezete

(1792), Zsigmond (1794), Julianna (1796), Rozália (1797), II. Zsigmond (1800) és Dániel (1802) származott (3). Atyjuk kitanult és felszabadult asztalos volt. László fia emlékezései szenint (4) kezdetben csak Vásárhelyen, saját műhelyben dolgozott, később azonban, amikor már László is elérte a 10-12 éves kort, vidékre is eljártak, mert Vörös Mihály uram munkájának jó híre messze környékre eljutott: Gyuláig, s talán Aradig is. A család nevét kezdetben Veres-nek írták, de már //. Zsigmond anyakönyvi bejegyzésénél, 1800-ban, a később általánosan használt Vörös névalakkal találkozunk. Az anyakönyv II. kt. 241., 335. és a III. kt. 172. oldalán található bejegyzéseknél Mihály nevét „N.(emes) Veress Mihály"-nak írták. A nemességre utaló ,,N." egyébként a III. kt. 97. oldalán is előfordul, de itt a családi nevet „VoVóV'-ként találjuk. Később is ezt a névalakot használták (lásd a családfát!) Nemes Vörös Mihály uram Vásárhelyt megbecsült ember volt. Gyermekei közül négynek a keresztszülei: Nemes Füles Mihály és neje: Szent Péteri Mária; Lászlónak: Török Mihály és neje: Laskai Erzsébet; Krisztinának: Tekintetes Kiss András úr és neje: Gönyei Zsuzsanna; /. Zsigmondnak Notar, (ius) Balogh Péter úr és neje: Lakos Anna; végül Dánielnek Mózes János és neje; Laskai Erzsébet voltak. (Az utóbbinak első férje, Török Mihály, időközben meghalt.) E jelekből egyértelműen következtethetünk arra, hogy Vörös Mihály vásárhelyi pátriájában - nemesi származásánál fogva - jó társadalmi összeköttetésekkel rendelkezett s még a város vezetőségéhez tartozó Balogh Péter jegyző családjával is keresztkomaságba került. A család nemesi voltára büszke volt. Nevét „A bajnokok Vég Gyula várában" c. hőskölteményének (5) címlapján is ,,Nemes Vörös Mihály"-nak írta. A Vörös családnak 1653. június 23-án kelt címereslevelét - mai ismereteink szerint - ugyanebben az évben hirdették ki Borsod megyében, majd 1654ben címereslevelet kaptak Vörös I. Mihály és fiai, 1655-ben pedig Vörös Ádám. Mihály fia: Pál; továbbá Pál fiai: Zsigmond, Péter és István 1834-ben Komárom megyében igazolták nemességüket (6). A Bars megyei eredetű Vörös család tagjai nemességüket az 1652. évi (Bars megyei) nagyvezekényi ütközetben tanúsított vitézségükért kapták. Az említett véres ütközetre az 1648. évi zsitvatoroki békekötés után került sor. Ekkor 22 esztendőre fogadott békét egymásnak a császár és a szultán. Az osztrák tartományokat nem is háborgatták a törökök, de annál inkább megélénkült a harc a végeken. Egy ilyen - török kezdeményezte - rajtaütés volt Nagyvezekénynél, ahol is az 5000 főnyi török seregből 800 maradt holtan a csatatéren, de a mi veszteségeink is nagyok voltak. Esterházy Miklós nádor elsőszülött fia és annak három unokatestvére, tehát négy Esterházy lelte halálát az ütközetben (7). A Vörös család tagjai is derekasan kivették részüket a harcból. Ezt bizonyítja - a nemesi levél szövegén kívül - címerük is, amely Csánki közlése szerint: „kék pajzsban zöld mezőn két egymástól háttal elfordult lovon: jobbról ellenfelére visszanéző, félholdas zászlót tartó turbános török; balról: kivont kardjával a török vitézre sújtó, visszaforduló magyar vitéz. Sisakdísz: a koronából kinövő, jobbjában török fővel tűzött kardot, baljában kék-fehér zászlót tartó magyar vitéz. Takaró: vörös-ezüst és kék-arany." (8).