Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Vörös Károly: A magyarországi városfejlődés a dualizmus korában. (Különös tekintettel Kaposvár fejlődésére.)

gyors fejlődéssel állunk szemben, ahol az egyes időbeli fázisoknak általában minőségi változások is megfelelnek, s melynek során előállnak a városfejlődésnek azok az egymástól egyre élesebben elváló, polarizálódott típusai, melyekről előadásunk elején szólottunk. Befejezésül ehhez visszatérve, vessünk ismét egy pillantást a világháború előestéje Magyarországának térképére s városhálózatán keressük meg ennek az itt felvázolt fejlődésnek: az ezt előmozdító s ezt hátráltató tényezőknek hatását, nyomait. Hosszadalmas - bár nem kevéssé tanulságos - fejtegetést igényelne c kép részletes leírása. Vázlatos ismertetéséből is szépen kibontakoznak azonban a korszak városfejlődését a meglévő századokéhoz hozzákapcsoló vonalak. 1910-re az ország legnagyobb, 40 000 lakos feletti városai most is a hegy- és síkvidék, ill. a mai országhatár mentén települt, jórészt már thj. városok kategóriában találhatók s köztük jelentős szerepet játszanak a régi hagyományos kereskedővárosok, mint Pozsony, Kassa, Temesvár, Szeged, Arad, Pécs, Brassó. Soruk új törvényhatóságokkal is kiegészül azonban: most nyeri el thj. rangját Nagyvárad, Miskolc. Megvannak a belső elosztás nagyvárosi csomópontjai is: Győr, Kecskemét, Nagyszeben, Marosvásárhely, Székesfehérvár. És mögöttük felsorakoznak az emelkedő, nagyvárossá fejlődő belső, jórészt még csak r. t. városi rangú központok: - részint kiegészítőiként is a törvényhatóságok hálózatának: itt a Dunántúlon Szombathely, Nagykanizsa és Kaposvár. Végigtekintve azonban az ezt megelőző, a képet kialakító fejlődést, a dualizmus korában azt látjuk, hogy a térkép e szempontból már kevésbé mutat rendszerezett képet. Nem beszélünk a korunkra már semmiféle vagy csak nagyon is korlátolt reális funkcióval rendelkező városok stagnálásáról vagy csak kései és mérsékelt haladásáról, főleg 1900 után. De fejlődésük ütemét tekintve, 1910-re már háttérbe szorulnak és leállnak a még oly nagy, de csak mezőgazdasági települések: így elsősorban az Alföld nagy parasztvárosai (Hódmezővásárhely, Zombor) és a csak mezőgazdasági forgalomra alapozott, továbbfejlődésükben belső bázissal nem rendelkező olyan kereskedővárosok, mint Baja. A továbbélő városok közül viszont mindegyikben előtérbe lép a nagyipar. Vannak városok, amelyek ezt saját lakosságukból tudják kigazdálkodni, pl. Pozsony, Szeged, s részben Arad; - vannak, ahol ez a népességszám nagy megnövekedését hozza magával. A fejlődés végül is a városteremtő központi funkciók erőteljes eltolódását hozza magával, olyan jelentőségű változásként, melynek hatásai a társadalomra, várospolitikára, urbanizációra és városi kultúrára egy további külön tanulmányt is megérdemelnek. 5. A magyarországi városfejlődés e dualizmuskori útjának és problematikájának keretében Kaposvár igen jellegzetes, határozott helyet foglal el, - még azon a hármasságon belül is, melyet (Kaposvárt, Szombathelyt és Nagykanizsát) egy ilyen, hagyományosan kialakult régi polgári városokat nélkülöző területen, mint a Dunántúlnak a Sopron-Pécs vonaltól délre eső fele, fentiekben a törvényhatósági jogú városok által ellátott központi funkciók betöltésére többékevésbé már képessé váló rendezett tanácsú városok példájaként hoztunk fel. E hármasságon belül Kaposvárnak a másik két városéhoz képest lassan, késéssel induló fejlődését alapjában véve - ma már látjuk - a megfelelő kiterjedésű és jelentőségű központi funkciók kezdeti hiánya okozta. A kereskedelmi központ szerepe, mely a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszaká-