Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Vörös Károly: A magyarországi városfejlődés a dualizmus korában. (Különös tekintettel Kaposvár fejlődésére.)

társadalmat formálni képes fejlesztésére, a 8o-as évek végére a kereskedelem az áruforgalom mennyiségi mutatóinak esetleg nagyszabású növekedése ellenére is - városfejlesztő jelentőségét illetőleg már erősen háttérbe szorul. Jól látható ez a Duna mellék hajdani virágzó terménykereskedő városainak hanyatlásán, miután a Dunával párhuzamos vasútvonalak korábbi széles gyűjtőkörzetüket jelentősen redukálták. A városfejlesztésben azonban a kereskedelem szerepe bizonyos vonatkozásokban egyértelműen pozitív. Egyértelműen polgári funkciók betelepítésével a városba megindítja a városi életmód polgárosodását, benne az igényt a város műszaki urbanizációjára: a főutcák kikövezésére, a gázvilágítás bevezetésére, az ivóvízellátás megszervezésére először a nagyobb, majd korszakunk folyamán a kisebb városokban is. c) A hazai városfejlődésben valójában ekkor - a kereskedelem városfejlesztő szerepének hanyatlásával, - a 8o-as évekre lép be harmadik, legerőteljesebben és legtartósabban fejlesztő tényezőként a gyáripar. Gyáripar persze korábban is volt Magyarországon, ez azonban - többnyire jellegéből következően is - elsősorban a nyersanyagforrások mellett, azok közelében igyekezett elhelyezkedni. Ez - kivált az erdei és főleg a bányatermékek feldolgozására alakult iparok esetén - érthető is volt. A századforduló korának általános technikai fejlődése azonban a modern nagyipart - s annak éppen legfejlődőképesebb, legmunkaigényesebb ágait egyre inkább a városok felé kezdi fordítani. A városokban adott közlekedési központok, a kiépült kommunikáció (távíró, telefon) nyújtotta lehetőségek, a más vállalatokkal való kooperáció lehetőségei és igényei, a munkáslétszám s kivált a szakmunkásgárda könnyebb toborzásának és elhelyezésének lehetősége, a városon belül könnyebb szállítás, egyes esetekben egyes, a közműveknek a gyártást elősegítő és olcsóbbá tevő kiépítettsége: a város által nyújtott s egyre inkább az infrastruktúra által meghatározott ilyen előnyök nagy vonzóerőt gyakorolnak az iparra. A kereskedelemmel ellentétben az ipar határozottan és egész szerkezetében formálja és fejleszti a várost. Az összegyűlő munkásság megnöveli a népességet és bére által pénzt hoz a városba, ami végül is az itteni kisiparosok, kereskedők, a szállástadók zsebébe árad. Az ipar maga is építkezik, de rentábilissá téve a korábban elképzelhetetlen városi kommunális beruházásokat, melyekre állandó igénylőként jelentkezik, más vonatkozásokban is megindítja a város fejlődését: a városépítés, a város műszaki fejlesztése, nem utolsó sorban közművesítése, közmű hálózatának kiterjesztése, modernizálása vonatkozásában. A város szélén épülő ipartelepek, munkáslakások kiterjesztik a várost és az előbb-utóbb szükségessé teszi a városi közúti tömcgszállítás megszervezését is. Kibővül a város vonzásköre: az első világháború előestéjén nem egy városban megjelennek az első ingázó munkásrétegek is. A változás egyik eleme, az emeletes házak számának növekedése e folyamatról máris két igen lényeges irányban nyújt felvilágosítást: a telekárak emelkedését és a közműhálózat kiépítését illetőleg. Utóbbi a vezetékhálózat túlságos, drága kiterjesztése miatt a városterület minél tömörebb beépítését igényelte; előbbi az ezáltal is megnőtt értékű telek minél jobb kihasználása érdekében az emeletes építkezést tanácsolta. A változás másik eleme, a közműhálózat kiépítése, a vízmű kapcsán a népességszámnak, később az ipari vízigényeknek olyan emelkedéséről tesz tanúságot, amely a régi városi házi kutak vízével már nem elégít-