Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
nyereség-kimutatás alapján 1919. novembertől 1920. októberig a szatmári, ho- moródi, a temesvári, az aradi, a budapesti (ez utóbbi csupán eladásra berendezett fatelep volt) üzemek között első helyen a barcsi üzem állott. 3,9 milliós nyereségét csupán a jugoszláviai üzemek 5 milliónyi nyereségösszege múlta felül. Az egész vállalkozás ebben az esztendőben 15 millió korona gyártási nyereséggel zárt/'5 A barcsi telepen a tanningyáron kívül hordógyár, gőzfűrész és parketta- gyár is üzemelt. Az anyavállalattól való elszakadás következményeként - 1922-ben - a Korábban 10 millióról 75 millióra felemelt alaptőkét 30 millió koronára szállították le és a tartalékalapot is csökkenteték, az alapszabályokat módosították/'® 1923-ban kb. 200 munkás dolgozott a barcsi üzemben. Ez évben a munkások fizetésemelést kértek, amikor azt elutasították, hosszabb sztrájkharcba kezdtek/'7 A vállalat termelése erősen visszaesett, miután a horvátországi erdők, amelyek számára a nyersanyagot szolgáltatták, csak néha adtak egy-egy megrakott uszálynyi fát/'8 A vállalat nehézségei ellenére még a nagy sztrájk évében: 1923-ban is, 5 millión felüli nyereséggel dolgozott. 1924-ben pedig 62 milliót is meghaladta ez az összeg, amelyet tiszta nyereségként mutattak ki. 1926-ban a pengőre átszámított részvénytőke 750000 volt és 1927-ben már 31 938 pengő nyeresége volt a vállalatnak. 1929-ben a tiszta nyereség meghaladta a 42000 pengőt/'9 Barcs másik fontos ipari üzeme az 1922-ben megalakított Barcsi Faárugyár és Kereskedelmi Rt volt. A vállalat a céglajstromkönyvbe jegyzett céljaként épület- és asztalosárut, valamint a faipar keretében előállítható minden faáru feldolgozását, megszerzését és értékesítését jelölte meg. További célja volt mindennemű faterméknek (tűzifa, épületfa, műfa) és az e szakmába tartozó cikkeknek (faszén, kőszén, koksz) a kitermelése, megszerzése, azokkal történő kereskedelme, mezőgazdasági, ipari és bányatermékek nyers és feldolgozott állapotban való vétele és eladása. A részvénytársaság Barcsot a jugoszláv kereskedelem kapujának tekintette és e tekintetben nem is csalódtak számításukban. Az első év végén több mint 7 millió korona volt a nyereségük, mert a tranzit kereskedelem révén is sikerült jövedelemhez jutniuk. - A gyár kezdettől fogva 30-40 embert foglalkoztatott.50 Ügy tűnik, hogy Barcs, amelyet a háború utáni pangás visszavetett, 1922- ben már új ipari fejlődés előtt állt. Ez évben rendezett be a Déli-vasút Barcson egy nagyarányú bútorgyárat, ahol 48 munkás állt alkalmazásban. Ennek feladata kizárólag a déli vasúti állomások bútorszükségletének a kielégítése volt. Sablon szerint ezer szobabútort gyártottak.“1 Ugyancsak faáru feldolgozása volt a célja az öreglaki Ipartelep Rt-nck is, amely 1924-ben tartotta alakuló ülését. A vállalat az öreglaki hitbizomány birtokosa által létesített iparvállalatok és üzemek bérlete volt, azok üzemben tartása és fejlesztése, nem különben a mezei és erdőgazdasággal összefüggő ipartelepek és vállalatok létesítése volt.52 A közvélemény ezt is bútorgyárként tartotta számon. A gyárnak a szükséges energiát a buzsáki villanytelepről szerezték be már 1923-ban. Ebben az esztendőben a bútorgyárat kocsigyártásra is be kívánták rendezni, a szükséges gépeket a gyár vezetői már ki is választották, és - a sajtó értesülése szerint - azt hamarosan üzembe helyezték.6'* 1926-ban alapszabály módosítás is történt a társascégben,M amely - tipikusan - mezőgazdasági ipari vállalkozás volt. A részvénytársaság igazgatóságának tagjai a Jankovich Bésán uradalom gazdasági tisztjei voltak. 224
