Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Borus József: Hadszíntér Somogy földjén (1944. dec. 1. - 1945. márc. 31.)
nő az összevisszaság, a székesfehérvári pályaudvar túlzsúfolt, ezt az elsietett robbantások is előidézték. A magyar vasúti személyzet vonakodott a Balaton északi partján húzódó vonalat használni, mivel egy hír szerint a Tihany-félszi- get már a szovjet csapatok kezére jutott. „A magyar szolgálati helyek, különösen a székesfehérvári pályaudvaron, elvesztették idegeiket.” Ezért késik a 3. lovasdandár szállítása; e napig Nagykanizsa térségébe csak 12 szállítmány érkezett be. A másik - szokásos - magyarázat a szovjet csapatok túlereje. A 2. páncéloshadsereg i. vezérkari tisztje 17.55-kor jelenti a Dél Hadseregcsoportnak, hogy Marcali irányába 500 motoros és fogatos szovjet jármű halad. ,,A 2. páncéloshadseregnek a Kaposvártól északnyugatra levő feszült helyzetre való tekintettel az a szándéka, hogy visszavonul a Barcstól keletre 10 km-re — Németiad vonalra, és ezzel további erőket nyer az északi meghosszabbodásra. A további egész mozdulat sarkpontja a Brandenburg páncélgránátos-hadosztály harccsoportjának északi szárnya Nagybajomtól keletre. Az ellenséges átkarolás veszélyét Marcalinál még nem kapcsolták ki. Marcalinál az ellenségnek 3 lehetősége van: vagy a Balaton délnyugati csücske vagy a simonyi patakátjáró ellen megy előre, vagy pedig délre bekanyarodva a LXVIII. hadtest hátába támad. Tekintettel erre a helyzetre a 2. páncéloshadsereg további gyalogos erők odaszállítá- sát kéri.” A beszélgetésbe itt bekapcsolódik a Dél Hadseregcsoport 1. vezérkari tisztié, aki megígéri, „hogy odaküldenek még egy légvédelmi tüzérosztályt. Gyalogsággal a 2. páncéloshadseregnek magának kell segíteni magán, erők átcsoportosításával a déli szakaszról északra.” Néhánv óra múlva mégis kilátás nyílik arra, hogy a 2. páncéloshadsereg gyalogos erősítést kapjon. A Dél Hadseregcsoport 1. vezérkari tisztje 21.50-kor kilátásba helyezi a hadsereg 1. vezérkari tisztjének, hogy odairányítják Pápáról a magyar Szent László hadosztályt66 és egy páncélvadász-osztályt. Tervezik továbbá, hogy a Szent László hadosztály ejtőernyős-zászlóalját kivonják Csepel szigetéről és ugyancsak a 2. páncéloshadsereghez szállítják. Mivel a Balaton a Fretter-Pico seregcsoport sávjába esik, magának a tónak és az északi partnak a védelmére ez a seregcsoport intézkedik. Gaedcke vezérőrnagy december 4-én 9.35-kor jelenti a Dél Hadseregcsoport 1. vezérkari tisztjének, hogy T'hany-félsziget védelmének német erőkkel való megerősítésére bevetik a 153. tábori kikéozőhadosztály egy zászlóalját, egy német népfelkelő zászlóaljat, és német légvédelmi tüzérséget fényszórókkal, magyar erőkön kívül. Fontos adatokat tartalmaz a hadműveleti naplónak Friessner vezérezredes Wenck altábornaggyal 22.10-kor folytatott telefonbeszélgetését rögzítő része. Friessner elmondja a 2. páncéloshadsereg megerősítésére tett intézkedéseket. Wenck rámutat: „döntő, hogy szilárdan kézben tartsák a Balatontól délre az olajvidéket, ami az összes nyersolaj gyártás 1/3-át fedezi, továbbá Székesfehérvárnál a bauxit-lelőhelyeket. Friessner felhozza, hogy a Margit-állás megbízható védelméhez 2 gyaloghadosztályra lenne szüksége, de Wenck kijelenti: gyaloghadosztályokra nem szabad számítani.67 December 5-én folytatódik az 37. szovjet hadsereg támadása nyugat felé. A Dél Hadseregcsoport hadműveleti naplója ugyan azt állítja, hogy a Németiad, Gige és Jákó elleni támadásokat az August Wittman altábornagy68 vezette, az i. hegyi- és az alárendelt 71. gyaloghadosztályból álló harccsoport „lényegében” elhárítja, de ettől a térségtől északra és déré szovjet siker születik. 220
