Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
leg illetékes kamaráknak átutalták. Az így befolyt összegek jelentették a kamarák legfőbb bevételi forrását.5 A kereskedelmi és iparkamarák bevételeikről és kiadásaikról szabály- szerű számadásokat vezettek. Év végi zárszámadásaikat fel kellett terjeszteniök a minisztériumhoz jóváhagyás végett. Az i868:VI. te. az új alkotmányos viszonyok között törvénybe foglalta a magyar kereskedelmi és iparkamarák szervezetét, létrehozásának módját, a tagok választását, az egész testület működését, hatáskörét. Később még számos jogszabály növelte a kamarák jelentőségét, bővítette működési körét. Az 1875: XXXVII. te. 22. §. a kereskedelmi és iparkamaráknak is feladatává tette, hogy amennyiben hatáskörükön belül a cégbejegyzési kötelezettség elmulasztásáról, vagy a cég jogosulatlan használatáról szereznek tudomást, erről az illetékes törvényszéket azonnal értesíteniük kell. A cukor-, kávé- és sörfogyasztás megadóztatásáról szóló 1881 :IV. te. 10. §-a szerint, amely az adókivető bizottság létrehozásáról rendelkezett, a háromtagú bizottság egyik tagját a kereskedelmi és iparkamarának kellett kiválasztani az illető község lakosai közül. Az ipartörvényről szóló i884:XVII. te. IV. fejezete az ipartestületek alakításával kapcsolatban a 122. §-ban úgy rendelkezik, hogy az új ipartestület megalakítása előtt az iparhatóságnak meg kell hallgatni a helyileg illetékes kereskedelmi és iparkamarát. Ha vita támadt a tekintetben, hogy tanoncokat tartó nagyobb iparosok kötelesek-e belépni az ipartestületbe, vitás esetben az iparhatóságnak meg kellett hallgatni határozathozatal előtt a kamara véleményét.1’ Ha az iparosok és segédek, valamint tanoncok közti viszonyok rendezésére a törvényhatóságok szabályrendeletet alkottak, ehhez meg kellett hallgatni a kereskedelmi és iparkamarát.7 A törvényhatósági ipartanácsokba az illetékes kereskedelmi és iparkamarának két tagot kellett beküdenie. A kiadott iparengedélyekről az elsőfokú iparhatóságnak az illetékes kereskedemi és iparkamarát is értesítenie kellett.8 Helyben nem lakó iparosoknak a heti piacokon való árusításának engedélyezésével kapcsolatban a hatóságoknak ki kellett kérni a kereskedelmi és iparkamara véleményét.8 Az iparhatóságok meghallgatták a kamara véleményét akkor is, ha az ipari munkások részéről a segélypénztárba fizetendő járulékok nagyságát kívánták megállapítani, vagy a segélypénztárak alapszabályait kívánták megszerkeszteni.10 Az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek további fejlesztése során egyre több kereskedelmi és iparkamarát szerveztek, úgyhogy a századfordulón már húsz kamara működött az ország területén. Ekkor kamarai székhelyek a következő városokban voltak: Aradon, Besztercebányán, Brassóban, Budapesten, Debrecenben, Eszéken, Fiúméban, Győrben, Kassán, Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Miskolcon, Nagyváradon, Pécsett, Pozsonyban, Sopronban, Szegeden, Temesvárt, Zágrábban és Zenggen. A kamarák számának szaporításával újra megállapították a kamarai kerületek nagyságát, területét. Érdekes megjegyezni, hogy a fiumei kamara területe csak Fiume városra terjedt, s éppen ezért ebben a kerületben kamarai kültagokat nem is választottak, hanem csak 32 beltagot. Ezzel szemben - amint említettük - a többi vidéki kamarának 32 beletagja és 32 kültagja volt, s a beltagokat a kamarai székhelyen, a kültagokat pedig a kerülethez tartozó megyékben választották.
