Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kanyar József: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789)
ben sürgeti, a fizetni vonakodó népnek elidegenedését és neheztelését vonja magára, ezen esetben pedig a nevelésre és tanításra ismét világosak a káros következtetések, melyeknek megelőzésére leghathatósabb gát leszen, ha a helységek elöljárói a Tekintetes Vármegyének tisztviselői által arra szoríttatnak, hogy azon kevés esztendei jutalmat, mely a törvényes látogatás alkalmával a mester részére megállapítva van, annak számára a néptől ők szedjék be.”) A püspöki javaslat harmadik pontja a kilenc éves korig iskolába nem járó gyermekek iskolába kényszerítését kérte a vármegyétől. (”3.) Mivel azon hasznokat, melyek az ifjúságnak helyes és célirányos neveléséből egyenesen ugyan ennek testére, lelkére, közvetve pedig az egész hazára, sőt a közönséges emberi társaságra áradnak, a tudatlan s megrögzött, ősi szokásokhoz erősen ragaszkodó köznép által nem látja vagy által látni nem akarja, s ugyanazért az iskolától felettébb idegenkedik, szükséges, hogy ott, hol a szülőket a plebánusok s mesterek szóval, tanáccsal gyermekeiknek iskolába járatására bírni nem képesek, ezen kötelességnek teljesítésére a járásbeli tisztviselő urak által kényszeríttessenek, annyival inkább, mivel 9 esztendős korig a gyermekek kézi munkára nem alkalmatosak, addig pedig azt megtanulhatják, amik a falusi iskolákban előadatnak.”) A megye - 1832. június 18-i nagygyűlésén - köszönetét fejezte ki a püspöknek hasznos és fontos közművelődési tevékenységéért, javaslataival egyetértve - határozatot hozott, sőt - megyei statútumaiba iktatva - azt is elhatározta, hogy ,, minden gyermekre, aki 9. esztendejét felülmúlta és oskolába nem járt, az adót, szint annyi mértékben vessék ki, mint az apjára”.1'- Magyarán szólva: a megye a kilenc éven felüli s iskolába nem járó gyerekek adó alá vonásával igyekezett gátat vetni a jobbágy-paraszti társadalom krónikus iskolakerülésének, ami lényegében - a pénzbírságolást illetően - még ma is gyakorlat. Ez a megdöbbentő kép derült ki - pár év múltán is - a tanítók újabb összeírása kapcsán, amikor Kund Vince táblabíró és Bogyay Elek alszol- gabíró azt jelentette a vármegyének 1839. augusztus i-én, hogy „foglalatoskodásunk sorában leginkább figyelemre méltónak találtuk, hogy Csombárd és Bodrog szomszéd helységekben semmi tanító intézetet (iskolát!) nem találtunk, sőt, hogy innent ezen két helységből, valahová (ti. is) a gyermekek oskolába járnának, megütközésünkre tapasztaltuk.”'2 8*
