Beöthy Ferenc: A Dél-Balaton irodalmi és történelmi emlékhelyei - Iskola és Levéltár 11. (Kaposvár, 1979)

4. A déli part községeinek irodalmi és történelmi emlékhelyei

- 26 A Nagyberek lápja eredetileg Balatonkeresztúr, Bala- tonújlak, Kéthely, Boronka, Somogyszentpál, Táska, Buzsák, Öreglak, Lengyeltóti, Ordacsehi, Balatonboglár és a Balaton között terült el, sok apró-nagyobb lápszigettel. A mai Balatonnak kb 1/6-a volt. Területén működik Magyarország egyetlen lápgazdasága.

A környező falvak népe még ismeri: a róka-tói, Ujkúti-, a Fényesi-, a Jés-, a Falu-, a Pintér-, Farkas-, Hosszúláp-, és Égett-szigetek nevét, valamint a Csehi-tó, a Torhányi-tó, a Csuhos-tó, a Halas-tó, a Jama-tó, a Széles-tó, az Oszlár- tó, a Kéthelyi-viz, a Fehér-tó és az Öreg-tó elnevezéseket is.

Tüskés Tibor /1930-/ irta, aki - nyaranta - maga is fenyvesi lakos, hogy " Kassák Lajos 1965-ben - nem sokkal halála előtt - Fenyvesen akart nyaralót vásárolni. A kapzsi tulajdonoson múlt, hogy nem lett a vágyból balatoni pihenőhely ."

Helyette költemény született:

"Feleségem éppen most egy nyári kalyibára alkudozik tiszta levegőre a békesség szigetén." /Enteriőrök II./

A sok sziget név mellé Kassák jóvoltából még egy sziget neve került a "Békesség-szigete".

Balatonföldvár

Balatoniöldvár Kőröshegy községből kiszakított területe 1545 ha, belterülete 347 ha. Lakóinak száma 1520, házainak száma 382.

A déli part egyik legrégibb és legdinamikusabban fejlődő üdülőtelepe. Születését a Széchenyi-családnak köszönhette. Fejlődése a Déli-vasút megindulása után felgyorsult, amikor a déli part első állomása Szántódon megépült.