Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
Jókai Mór és Roboz István
- 48 festett több tanulmányfő: a fal mellett a padlón aranyos keretben Écsy László igazgatónak kitünően talált arcképe, melyet néhány rövid nap alatt ugyancsak Róza kisasszony végzett be mesterileg; nemsokára elvitték a Szeretetházba, állandó helyére, Egy kis emelvényen többféle gyomorerősitő esszencia," A szobát tüzetesen leirja, ahová Jókai rendesen pihenni in«”' dúlt a fővárosból, hogy azután többet dolgozzék,mint odahaza, Amikor Roboz nála járt, akkor is fogadkozott, hogy nem ir, lepecsételte a tintatartót, de néhány óra után feltörte és dolgozott a Három márvány fej kéziratán, Napirendjét úgy irta le a látogató, hogy délelőtt a müvekkel foglalkozott, : majd tiz óra után kiment a fái, virágai közé, később meg- fürdött, Ebéd után sakkot játszott, ha éppen vendége volt, egyébként családjával töltötte az időt. Este ismét kertészkedett, illetve üldögélt virágai, fái között, Roboz hangsúlyozta, hogy Jókai soha nem szórakozni járt Balatonfüred re, mert sem az éttermekben, sem a közönség közt . látni nem lehetett, legfeljebb kivételes esetekben, Kellett neki a levegőváltozás is, Korábban "szenvedő" beteg volt .«rellbajban, és ott tökéletesen kigyógyult, Roboz szerint nem győzte eléggé dicsérni a füredi levegőt, amely a nagy hőség után nem változik rögtön hűvösre, hanem megmarad gyógyitó "balzsamával” 17-18 fokon. Úgy látta, Jókai egészséges volt a nagy munka mellett, menése ruganyos, szelleme szikrázó , és a humor sohasem hagyta el. Nemcsak prózában, versben is megemlékezett róla. Hét- venkilencedik születésnapjára /1904/ hosszú episztolát küldött Jókai Mórnak Nizzába, A versezet felemliti életük néhány érintkező pontját, illetve felsorolását adja a nagy iró müveinek, Ezen túl hódolat jellemzi, nyalván nem véletlenül, hiszen a fényben Roboz maga is sütkérezett: Midőn jubiláltam a lelkembe szállva, Ragyogó fény ömlik az irószobámba, A te leveded jött telve szeretettel, Bár érdemem nem ért fel egy betűjével, Dicsőség ez neked kedves jó barátom, S most mehet csak későn szerény viszonzásom, Most adhatom vissza hálám a nagy kegynek, Parányi porszenr az óriás hegynek,,,, Egyidőben jártam Pápán iskolába, Petőfi is ott volt, Te kitűnő voltál, az a szekundába, Melegben, hidegben egy rossz köpöiyegbe. De alsók vers csak úgy hullt az. érdemkönybe, Jött aztán 48, Te-jobbra, az balra, Midőn már mennydörgött, Villámlott, hoqy : Talpra magyar hi a haza, S. jjtánna rövid1 e - minő tünemény volt! Egy égen egyszerre két üstökös lángolt, Jókai melóit Roboz kapcsolatot, épitett másokkal, is /Nagy Ignác, Kass•József,-Endrődi Sándor, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza stb,/, de ez a-nexus volt-a legélőbb és leghosszabb ide: q tartó, S ez. jfelzi leginkább, hogy a somogyi irodalmi törekvések miként igyekeztek kötődni a fővároshoz, az. országos vérkeringéshez.
