Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)

Jókai Mór és Roboz István

- 44 ­neve tucatszor is előfordult/, Méginkább figyeltek a nagy Íróra akkor, amikor a nagykanizsai választókerületben jelöl­ték képviselőnek, s 1880 augusztusában megtartott választá- sáról szerkesztőségi cikkben számolt be a lap /nyilván Roboz irta/, eléggé sajnálkozó hangnemben, Ez utóbbi oka: Jókai bu­kása, Itt-ott emelkedettségtől, naiv ámuldozástól sem mentes - az irás, amelynek szerzője szerint az iró úgy ment Füredrő-1 Kanizsára, hogy "mint nap előtt a vademberek, neve előtt tér­det hajt ország-világ!" Részletesen hirt adtak arról, hogyan és kivel érkezett oda, s természetesen a végeredményről is: - "És ki kisérte? - Rokona, Hegedűs Sándor, Nagy erő, de rolco-- na,,, Szegény Jókai! - Hogy tollal szerzett habáraidból így tépi ki a leveleket borgőzön tengődő kortesektől ámított ér­telmetlen tömeg, ki gondolta volna?,,. Szegény Jókai! sokkal nagyobb áldozatot - hozt álijtgy ember egy nemzetnék, mint vártuk volna! Ugyan tudtad-e, hugy midőn vasárnap délben, a válasz­tás előtt negyednappal hintósorok kisértek szállásodra, min-' denütt lőporral töltött aknák felett jártál, amelyekhez ve- z,ető gyújtószálak a szélsőbaloldali vezérek kezében voltak?!" Az ilyen hangnemben irt cikkeket Roboz minden bizony­nyal megküldte Jókainak, Megerősíti ezt a feltevést az a cél­zás, amely a nagy írónak Roboz negyven éves irodalmi jubi­leumára küldött levelében van, valamint a tény, hogy Jókai Mór alkalmanként első közlésre adott verseket, elbeszélése­ket, rövidebb írásokat, így volt ez 1897 őszén, amikor or­szágszerte ismertté vált, hogy 1848 ötvenedik évnapjára Jó­kai, Bródy Sándor és Rákosi Viktor könyvet szerkesztenek. Az előszót az iró megküldte a Somogynak : "Félszázad! Egy lé­pésnyi tér a világtörténelemben, De a magyar nemzet törté­netében egy hosszú út, olyan hosszú, mint a honkereső,őseinké, akik Magyarországot megalkotni jöttek, - Mi is hazát keres­tünk ötven év előtt, - mi is Magyarországot megalko/ni jöt­tünk; a szabad Magyarországot, - Kerestük a szabadságot, mint egyedül boldogító hitvallást a földön, - És megtalál­tuk, - Felszabadítottuk a földet a szolgalom alól, a jobbá­gyot a járom alól, a szellemet a rabbilincsek alól, Ledön­töttük a válaszfalakat a nemes és nesrjnemes között: - new úgy, hogy amazt lealáztuk volna, de úgy, hogy emezt felemel­tük, - Teremtettünk népből nemzetet, - S az.újjá szült nem­zet csodáit mutatta fel ifjúi erejének, - ötven év előtt dicsőséget szerzett a magyar névnek a harcmezőn: ötven éy alatt elismerést a munka, az alkotás mezepn, - A szabadság dúsgazdag talajában, amilyen magasra nőtt fel nemzetünk szál- dokfája, olyan mélyen verte le gyökerét, - A szabadság .-fája elültetésének félszázados évfordulóját ünnepeljük ez évben,- A szabadság fájának nagy.öntözés kellett,„vérrel, veríték­kel, keserű könnyekkel, Mert a szabadságot, hazát, nemzet nagyságot nem adják ingyen az istenek, - Kincsekért kincse­ket adtunk, De ezek a kincsek nem vesznek el soha, megma­radnak utódainknak, maguktól tovább nőnek, - Ez. új korsza­kot alkotó év emlékeit gyűjtöttük össze e könyvben; félszá­zados évfordulóra, - Ez évnek örökké fennmaradó a neve a "Szabadságharc ' éve, - Mig magyar él, mig szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, ennek történelmére, s történetalkotó alakjaira, - Dicsőség a hal­hatatlanoknak, Jókai Mór," í

Next

/
Oldalképek
Tartalom