Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
Jókai Mór és Roboz István
- 44 neve tucatszor is előfordult/, Méginkább figyeltek a nagy Íróra akkor, amikor a nagykanizsai választókerületben jelölték képviselőnek, s 1880 augusztusában megtartott választá- sáról szerkesztőségi cikkben számolt be a lap /nyilván Roboz irta/, eléggé sajnálkozó hangnemben, Ez utóbbi oka: Jókai bukása, Itt-ott emelkedettségtől, naiv ámuldozástól sem mentes - az irás, amelynek szerzője szerint az iró úgy ment Füredrő-1 Kanizsára, hogy "mint nap előtt a vademberek, neve előtt térdet hajt ország-világ!" Részletesen hirt adtak arról, hogyan és kivel érkezett oda, s természetesen a végeredményről is: - "És ki kisérte? - Rokona, Hegedűs Sándor, Nagy erő, de rolco-- na,,, Szegény Jókai! - Hogy tollal szerzett habáraidból így tépi ki a leveleket borgőzön tengődő kortesektől ámított értelmetlen tömeg, ki gondolta volna?,,. Szegény Jókai! sokkal nagyobb áldozatot - hozt álijtgy ember egy nemzetnék, mint vártuk volna! Ugyan tudtad-e, hugy midőn vasárnap délben, a választás előtt negyednappal hintósorok kisértek szállásodra, min-' denütt lőporral töltött aknák felett jártál, amelyekhez ve- z,ető gyújtószálak a szélsőbaloldali vezérek kezében voltak?!" Az ilyen hangnemben irt cikkeket Roboz minden bizonynyal megküldte Jókainak, Megerősíti ezt a feltevést az a célzás, amely a nagy írónak Roboz negyven éves irodalmi jubileumára küldött levelében van, valamint a tény, hogy Jókai Mór alkalmanként első közlésre adott verseket, elbeszéléseket, rövidebb írásokat, így volt ez 1897 őszén, amikor országszerte ismertté vált, hogy 1848 ötvenedik évnapjára Jókai, Bródy Sándor és Rákosi Viktor könyvet szerkesztenek. Az előszót az iró megküldte a Somogynak : "Félszázad! Egy lépésnyi tér a világtörténelemben, De a magyar nemzet történetében egy hosszú út, olyan hosszú, mint a honkereső,őseinké, akik Magyarországot megalkotni jöttek, - Mi is hazát kerestünk ötven év előtt, - mi is Magyarországot megalko/ni jöttünk; a szabad Magyarországot, - Kerestük a szabadságot, mint egyedül boldogító hitvallást a földön, - És megtaláltuk, - Felszabadítottuk a földet a szolgalom alól, a jobbágyot a járom alól, a szellemet a rabbilincsek alól, Ledöntöttük a válaszfalakat a nemes és nesrjnemes között: - new úgy, hogy amazt lealáztuk volna, de úgy, hogy emezt felemeltük, - Teremtettünk népből nemzetet, - S az.újjá szült nemzet csodáit mutatta fel ifjúi erejének, - ötven év előtt dicsőséget szerzett a magyar névnek a harcmezőn: ötven éy alatt elismerést a munka, az alkotás mezepn, - A szabadság dúsgazdag talajában, amilyen magasra nőtt fel nemzetünk szál- dokfája, olyan mélyen verte le gyökerét, - A szabadság .-fája elültetésének félszázados évfordulóját ünnepeljük ez évben,- A szabadság fájának nagy.öntözés kellett,„vérrel, verítékkel, keserű könnyekkel, Mert a szabadságot, hazát, nemzet nagyságot nem adják ingyen az istenek, - Kincsekért kincseket adtunk, De ezek a kincsek nem vesznek el soha, megmaradnak utódainknak, maguktól tovább nőnek, - Ez. új korszakot alkotó év emlékeit gyűjtöttük össze e könyvben; félszázados évfordulóra, - Ez évnek örökké fennmaradó a neve a "Szabadságharc ' éve, - Mig magyar él, mig szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, ennek történelmére, s történetalkotó alakjaira, - Dicsőség a halhatatlanoknak, Jókai Mór," í
