Nagy Béla: MLSZ kiskönyvtár 1. Futballkrónika 1901-1959 (Budapest, 1981)

Grosics (Honvéd) — Kovács II. (Textiles), Börzsei (Textiles), Tóth III. (Hon­véd) — Kocsis I. (Textiles), Bozsik (Honvéd) - Budai II. (Honvéd), Kocsis (Honvéd), Palotás (Textiles), Puskás (Honvéd), Babolcsay (Honvéd). Csere: Geller (Textiles). Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv. „Fél óra után a magyar válogatott erősen felülkerekedett és a mérkőzés végéig nagy, időnként hatalmas fölényben játszott. Egymásután gördültek c. támadások az albánok kapuja felé, csatáraink időnként szemet gyönyörköd­tető, korszerű, helycserés támadásokat vezettek. A játék képe alapján azonban az albánok nem érdemelték ezt a hatalmas vereséget.” 1950. október 29., Budapest, Megyeri út MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 4:3 Góllövő: Puskás 3, Szilágyi. Grosics (Honvéd) — Kovács II. (Textiles), Börzsei (Textiles), Lantos (Tex­tiles) — Bozsik (Honvéd), Lakat (ÉDOSZ) - Sándor (Textiles), Kocsis (Honvéd), Palotás (Textiles), Puskás (Honvéd), Czibor (ÉDOSZ). Csere: Szilágyi (Vasas), Hidegkúti (Textiles). Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv. Lakat úgy ment ki a mérkőzésre, hogy a lelátóról megtekinti a találkozót. Kovács I. betegsége miatt azonban egy forró 90 perc részese lehetett. Sőt az utolsó percben ő adta a „meccslabdát”! „Az osztrák csapat 16-osánál Lakat magasan a 11-es pont és az ötös vonala közé fejeli a albdát. A labda lepattan az egyik osztrák védőről az ötös vonalon álló Puskás felé, az összekötő feltalálja magát, háttal a kapunak állva, estében félfordulattal, kapásból félmagas lövést küld a jobb kapufa mellett a hálóba, 4:3 Magyarország javára!” 1950. október 29., Bécs AUSZTRIA B-MAGYARORSZAG B 3:0 Gellér (Textiles) — Rákóczi (Honvéd), Nagy II. (Csepel), Kónya (Csepel) — Vadász (Vasas), Bányai (Honvéd) — Budai II. (Honvéd), Keszthelyi (Csepel), Marosvári (Csepel), Tóth J. (Dózsa), Tóth M. (Csepel). Csere: Zakariás (Előre), Csordás (Vasas). „A II. félidő első 20 percében néha 7—8 emberrel is védekeztek a hazaiak. Ekkor úgy látszott, hogy kiegyenlít a magyar csapat. Teljesen uralta a me­zőnyt, s játékstílusát rá kényszerítette ellenfelére. Ezt az ostromot törte meg a második 11-es, és ez eldöntötte a mérkőzés sorsát, bár a magyar együttes egy percre sem adta fel a küzdelmet. Nagyszerű szellemű, lelkes együttes volt a magyar csapat.” 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom