Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása
Nosztalgia napló 3. A Fradi Műsorlap nyári különkiadása
1920. MÁJUS 3. Az FTC érzékeny vereséget szenvedett Üllői úti otthonában. Az osztrák Simmering 3:1-re győzött a rendkívül tartalékos ferencvárosi csapat ellen. Természetesen a sajtóban megrótták a Fradit, a Sporthírlap például így írt: ,,Ilyen nívójú mérkőzések és ilyen fölösleges és elkerülhető nemzetközi vereségek teljesen lejáratják a nemzetközi meccseket." Az FTC az utolsó percben még egy tizenegyest is kihagyott . . . 1921. MÁJUS 3. Az FTC—Törekvés mérkőzésen a 3:0-as ferencvárosi siker hatására jól szórakozott a közönség. Még az időnként megeredő eső sem oszlatta szét a publikumot. A sáros pályán viszont egymást követték a nagy esések, csúszkálások. A legnagyobb sikert a gömböly- ded Tóth Potya aratta, aki vagy 10 métert csúszott a sárban — a hasán . . . 1922. MÁJUS 3. 1922. május harmadika ugyanúgy, mint 1899-ben szerdai napra esett. A 23 éves születésnapra kedves ajándékot kapott az FTC. A Vígszínházban ezen a napon mutatták be Szép Ernő „Vőlegény" című darabját. Ebben a darabban pedig szerepel a klub neve, kiváló játékosait pedig szintén megörökítette a szerző. Többek között elhangzik Schlosser, Payer, Bródy neve, egy olyan örökrangadó eredménye amelyet napjainkban is szívesen hallanánk. Ahogy a darabban egy gimnazista újjongva kiálltotta: — Az FTC győzött, kettő nullra! 1923. MÁJUS 3. Mester György lemondott az MLSZ-ben viselt tisztségéről, hogy elfoglalja új beosztását: az FTC Üllői úti pályájának gondnokságát. A népszerű Gyuri bácsi évtizedeken át gazdasági szakemberként, a pálya „atyjaként" irányította az FTC ügyeit. Álma a nagy hetvenezres Fradi-pálya felépítése volt, de az — anyagiak hiányában elérhetetlenül messzi vágy volt. 1924. MÁJUS 3. A Hungária körúti pályán 40 ezer néző volt tanúja a magyar—osztrák válogatott mérkőzésnek. Mindkétszer Eisenhoffer révén mi szereztük meg a vezetést, de a sógoroknak sikerült az egyenlítés. Az FTC tulajdonképpen ezen a napon volt 25 éves, de érdekes módon nem ekkor tartották a jubileumi ünnepségeket. Csak egy év múlva 1925-ben jubiláltak mondván, hogy a labdarúgók 1900-ban kezdtek hivatalosan játszani — és a klub létét életét ez határozta meg — így a jubileumi naptárat is hozzájuk és nem az alakuló közgyűléshez igazították. Az azóta eltelt évtizedek is hasonló eltolódást mutatnak a labdarúgás javára, s nem véletlenül hangzottak el olyan megállapítások, hogy ezt a klubot, a futball hozta létre, az emelte világhírnévre — így a mindenkori FTC történetében igenis kiemelten kell a Fradi futbalíjával foglalkozni. Reméljük, hogy a mai játé- is sokat tesznek majd azért, hogy az utókornak szép eredményeket, bajnoki címeket és kupagyőzelmeket adjanak örökül. A „születésnapok” ismertetése után az egyik sztráda melletti pihenőhelyen ittunk egy korty hazai bort az ősök emlékére.. . Vidám hangulatban folytattuk utunkat, s egymás után kerültek sorra a jobbnál-jobb magnókazetták. Volt nekünk magyar nótától kezdve a divatos Iglesias számokig mindenfajta zenei anyagunk. Erzsiké érdekes hely-, és kultúrtörténeti előadását hallgatva érkeztünk az esti órákban Párizsba. Szállodánk egy saroknyira volt a világhírű Folies Bergere-től. . . MÁRCIUS 25. Egésznapos városnézés Párizsban! Ragyogó humorú helyi idegenvezetőnk, Francois Ábrahám úr szellemes, kultúrált kalauzolása végig nagy élményt jelentett. Engedelmükkel csak címszavakban sorolom fel — a történeti hűség kedvéért — azokat a helyeket ahol jártunk. Notre Dame, Louvre, Invalidusok, Concorde, Diadalív, E if fel-torony, Montmartre, Champs-Élysées — nos és utaztunk a híres párizsi metrón is. Láttuk mi Napóleon sírjától kezdve a Mona Lisáig Párizs sok érdekességét — de egyet nem tudtunk „elintézni". Bizony párizsi tartózkodásunk idején rendkívül hideg, télies időjárás volt — s így sokszor gondoltunk a szép, meleg riviérai napokra. .. Ezen az estén néhányunknak nem mindennapi programja kerekedett. Antal Jancsi barátomnak régi vágya volt, hogy ha egyszer Párizsba eljut megnézi a Folies Bergere műsorát. Nos, felkerestük Michel Gyarmathy urat, a revűszínház magyar tulajdonosát, és előadtuk kérésünket. Az idős úr kifogástalan magyarsággal (nagyon régen él külföldön) rövid tömörséggel adta beleegyezését: — Fél kilenckor jöjjenek a jegyekért az irodámba — mondta. Természetesen percnyi pontossággal mentünk és nagy meglepetésünkre az egyik legjobb páholyba szóltak a tiszteletjegyek! Tisztelet- jegyek, mert bizony mi ha az egész valutánkat erre költjük, akkor sem tudtuk volna megfizetni (ahol mi ültünk egy jegy ára 1900 Ft-ba került...). Nem az ingyen jegy mondatja velünk, hogy amit a műsorban láttunk, azt az életben elfelejteni soha
