Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
latinra fordították, tartalmát a magyar közjogi viszonyokhoz igazították, végül saját határozatként kihirdették. Ez vonatkozott az uralkodónak az egészségüggyel kapcsolatos rendelkezéseire is. Az 1770-ben kihirdetett Generale Normatívum is több évtizedes törvény-előkészítést, részintézkedések sorozatát jelentette. A kérdést bonyolította, hogy a Mohács előtti magyar királyság kapcsolt részeit - Erdélyt, Horvátországot és Szlavóniát, a Határőrvidéket - Bécs önálló részként kezelte, nem, mint a magyar korona fennhatósága alá eső területet. 1 A 18. században megfogalmazott, a közegészségügyet átformáló közép- és kelet-európai törvények hasonlóságainak felvázolásának figyelembe kell venni, hogy a Habsburg Birodalom nyugati, németek lakta területei sok tekintetben másak voltak. A városi élethez kapcsolódó egészségi kultúra, az orvosképzés, a betegellátás intézményi szervezete stb. fejlettebb és rendezettebb állapotot mutattak, mint Magyarországon. Hasonló különbség állt fenn a Habsburg Birodalom és Poroszország, valamint a 18. században végleg legyengült lengyel királyság és szomszédai között. 1772-től a felvilágosult szellemű lengyel király, Stanislaw Poniatowski kétségbeesett reformkísérleteket tett Lengyelország felemelkedése érdekében. Sok olyan reformot léptetett életbe, amit az ugyancsak reformer szomszéd uralkodók nem tettek meg. Ilyen volt, hogy 1790. május 11-én alkotmányos monarchiává szervezte át királyságát, a kiadott lengyel alkotmány Európa második polgári alkotmánya lett. Oroszország más úton járt, I. Katalin cárnő azonos eszközökkel és szellemben akarta felépíteni az Európához tartozni kívánó orosz cárságot, bár ott előbb középkori formákat kellett lebontani. Ebben a vonatkozásban I. Péter cárnak hatalmas érdemei voltak, intézkedései nyomán megindult az orosz orvosképzés. A reformokat az Orvosi Kollégium (1719) dolgozta ki, előbb a hadsereg, majd a polgári egészségügy vonatkozásában, megkezdték az igazgatás szervezetének kiformálását, szakemberekkel történő „feltöltését".2 1 Balázs Péter: Mária Terézia 1770-es egészségügyi alaprendelete. I-II. Piliscsaba-Budapest, MATI-SOM- KL, 2007. 2 Lásd a 13. sz. jegyzetet 50
