Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
6. A Délszláv medicina
6. A DÉLSZLÁV MEDICINA 6.1 Rövid szerb történelem____________________________________ A Balkán-félsziget középső és nyugati vidékén élő délszláv népek története, gazdasága, vallása és műveltsége lassan másfél évezred óta rendkívül színes, magán hordozza azokat az ellentmondásokat, amelyek ma is jellemzik a Balkán e térségét. Ma is élesen kirajzolódnak a katolikus, a pravoszláv és muszlim kultúra gyökerei, amelyek nemcsak meghatározták a különböző itt élő népek nemzeti önérzetét, okai lettek a népek etnikai ellentéteinek, viharos összecsapásainak. Mindegyik itt élő nép - horvátok, szlovének, szerbek, bosnyákok - saját történelemmel rendelkezik, talán a legmarkánsabb a szerbeké. A délszlávok első törzsei (a horvátok és a szerbek) Heraklios kelet-római császár hívására foglalták el i.sz. 630 körül az avarok által teljesen feldúlt Ily- ricum és Moesia hajdani római tartományokat, ami a Szávától délre a Vrbász, Bosznia, Drina és Morava hegyeit és völgyeit jelentette, de lassan előrenyomultak az Adriai tenger partjaiig. A szerbek kezdetben nem alkottak egységes államot, hanem a különböző törzsek törzsfőnökeik, a zsupánok uralma alatt életek. Elismerték Bizánc fennhatóságát, a 9. században fokozatosan felvették a keresztény hitet és a keleti egyházhoz tartoztak. Ebben az időben egyesülnek a szerb lakta vidékek, de a szövetség törékenynek bizonyult. A Szerbia elnevezés később a raskai fejedelem területét illette, mivel ennek székhelye Raska (Novi-Pazár) volt. Ennek latin neve Rascia volt, ebből ered a szerbek magyar elnevezése, a rác. A 9-10. században Szerbia sokat harcolt a bolgárok ellen. A bizánci fennhatóság alól Voiszláv fejedelem szabadult meg (1040), Mihály fejedelem 1080-ban a pápától koronát és királyi címet kapott, de nem sokáig tartott a függetlenség, újból bizánci fennhatóság alá kerültek. Nyugaton Bosznia alakult bánsággá, délen több kisebb szerb fejedelemség alakult meg. E zavaros időkben megszűnt a királyi méltóság, ismét a zsupánok gyakorolták a hatalmat. Uros raskai nagyzsupán, II. Béla magyar király apósa a magyarokkal szövetkezett a bizánciak ellen és ez volt a magyar-szerb dinasztikus kapcsolatok kezdete. Uros unokája, Nemanja István (1159-1195) megszabadult Bizánctól, egyesítette a szerb fejedelemségeket, 1168-ban főzsupánná nyilvánította magát, és megalapította a Nemanja-dinasztiát. István fia már felvette a királyi címet, Szerbia határait kelet felé tolta, utódai 189
