Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA végső célja - a forráskiadások - kudarcba fulladt, leginkább a politikai eseményeket követő, szellemi tevékenységet bénító légkör miatt. A Társaság azonban olyan értékes tevékenységet végzett az enciklopédikus műveltség fejlesztése érdekében, amelyet teljességében még mindig nem tárt fel az utókor. A tagok által beküldött több tízezer oldalnyi kézirat az erdélyi tudományosság páratlan kincse, a társadalom- és a természettudományok valamennyi ágát felöleli. 1796-ban - ahogyan azt címe is mutatja, sorozatnak szánva - kiadták Aranka szerkesztésében a Magyar Nyelvmívelő Társaság munkáinak első darabja c. kötetüket Szebenben. A kötet a társaság munkájának, üléseinek krónikája mellett 21 cikket is tartalmaz, nyelvi, honismereti, természettudományos és egyéb témakörökben. Az eddigi kutatások elsősorban a Társaság nyelvészeti, irodalmi és történeti kutatásait tárták fel, holott a működés második szakaszában - 1796-1801 között - nagy lendületet vett a természettudományok művelése is. Aranka eleve óvta a társulatot attól, hogy belterjes, csupán néhány ember érdeklődését kielégítő, javarészt literátus ember gyülekezetévé váljon. Fontos feladatként vállalták a mezőgazdasági ismeretek terjesztését. Gyarmathy Sámuel orvos és nyelvész lététre pontos beszámolókat küldött a külföldi útjain látott mezőgazda- sági gépekről, eszközökről. A botanikus és történész Benkő József {1740-1814) Linné szellemében megírt Flora Transsylvanica-yd és botanikai szótára231 tovább gazdagította ezt a tudományt. Benkő József a szótár összeállításánál forrásként használta fel Lippai József, Csapó József Pápai-Páriz Ferenc munkáit, mindezt saját gyűjtésével egészítette ki. A hatalmas munkában Molnár Ádám brassói orvos, Mauksch Tóbiás kolozsvári patikus, és még három - kevéssé ismert - brassói patikus voltak segítségére. A társaság legkiemelkedőbb mineralógusa, Benkő Ferenc (1745-1816) ásványtani könyve, valamint az erdélyi bányákat jegyzékbe foglaló írása szervesen kapcsolódott a tudós társaság célkitűzéseihez. Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság tagjai sorában találjuk a XVIII. század legjelesebb erdélyi orvosait, élükön a kolozsvári orvostani intézet tanáraival. Nyúlás Ferenc (1758-1808), Getse Dániel (1768-1824), Gyarmathi Sámuel (1751-1830), Pataki Sámuel (1765-1824) és a Pataki orvos generáció többi akkor élt tagja, Mátyus István (1725-1802), So ás Márton, Etienne András (1751-1797) jelenléte nemcsak a Társaság orvostudományi orientálódását bizonyítja, tudományos munkásságuk egyben a magyar orvostudomány egyik fontos korszakát is jelzi. Az orvostudomány és nyelvészet kapcsolódását, az orvosi szakirodalom anyanyelvűségének fontosságát fogalmazta meg Nyúlás Ferenc. Az erdélyországi orvosvizeknek bontásáról közönségesen című, Kolozsvárott, 1800-ban megjelent könyvének előszavában: „Minden hazafi, valaki tudományoknak gyakorlása végett az országból kilépik, visszajöve- telével mindaddig hivatását ne folytassa, valameddig hazánknak, avagy csak egy-két hasznos szüleményét fel nem fedezte és nemes közönséggel anyanyelven nyomtatásban nem ismertette... ” A bevezető egy másik helyén ő is kitér a szótár összeállításának kérdésére imigyen: „Nem győzök eleget tsudálkozni némelly Magyar nyelmívelő atyafiakon, kik egy tökélletes Magyar Szótárnak kidolgozását annyira űzik-füzik, minekelőtte azt, a ’ miből szótárnak állani kellene meg nem szülik. ... Miként írod belé kérlek azokat a’ sok neveket, mellyek Magyarul még nintsenek? ”232 Nyúlás sokirányú munkássága a magyar orvosi nyelv kialakítása mellett a himlőoltás propagálására,233 a gyógyvizek felkutatására, analizálására, 231 Nomenclature vegetabilium c. művét Molnár János: Magyar Könyv Ház című (Pest, Trattner, 1783. 1. szakasz, 317-432.p.) sajátos műfajú, egyes részeiben referáló folyóiratnak is nevezhető kiadványában bocsátotta a nyilvánosság elé. A növényneveket latin, magyar, német, francia nyelven adta meg, toldalékként „oláhul”. 232 NYÚLÁS Ferenc: Az erdélyországi orvosvizeknek bontásáról közönségesen. Kolozsvár, 1800. XXV.p. 233 SPIELMANN József- SOÓS Pál: Nyúlás Ferenc. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei, 5,(1957), 152-174.p. 172
