Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. november 4. Sztrájkok, tüntetések, sortüzek – az ellenállás formái és hatalmi reakciók november 4. után
7-én a tatabányai követte, ahol az összegyűlt 2000-es tömeg a pártbizottság épülete előtt az új karhatalom, a Beer-csoport feloszlatását követelte. Bár többször is tárgyaltak a tüntetőkkel, mégsem teljesítették követeléseiket, hanem sötétedés után kilőttek az ablakokon. A sortűz 6 ember életét oltotta ki. 16 December 8-án dördült el a megtorlás legtöbb halálos áldozatát követelő sortüze Salgótarjánban. Itt szintén kb. 2000-en gyűltek össze a főkapitányság épülete előtt, mivel előző nap letartóztatták a munkástanács két tagját. Először tárgyaltak az emberekkel, majd az épületbe visszatérve tüzet nyitottak rájuk úgy, hogy a karhatalom előzőleg lezáratta a mellékutcákat. Az áldozatok száma nem tisztázott, legkevesebb 46-an, más források szerint 131-en haltak meg. Majd négy napon belül még két halálos áldozatokat követelő sortűz következett. Miskolcon december 10-én, a nyomda előtt kezdődött tüntetés feloszlatása érdekében lőttek az összegyűlt emberekre, melynek következtében 8-an meghaltak. Itt két szovjet katona is életét vesztette, mert a tüntetők mellé állt munkásrendőrök visszalőttek az eseményeket kontrolláló, de abba be nem avatkozó szovjetekre. Két nap múlva Eger lakossága következett, itt a Csiky Sándor és Széchenyi utca kereszteződésében összegyűlt emberekre nyitottak tüzet előre eltervezetten, s a vérontásnak 8 áldozata lett. 17 Ezután Kevermesen, Hódmezővásárhelyen, Gyomán és Gyulán pedig már célzottan a hangoskodókat próbálták meg – több esetben célzott lövésekkel – eltávolítani a tömegből, minden alkalommal meg is sebesítették őket, az első két esetben halálosan. A december 22-ei tinnyei sortűz viszont eltért az eddigiektől, mert itt a téeszből kilépett férfiak szabadon engedéséért tüntető asszonyok feje felett lőttek el, s egyiküket halálos lövés érte. 18 Decemberben még további sortüzeket lőttek Pécsen, Zalaegerszegen és Gyülevészen, melyeknek nem lett halálos áldozata. Továbbá a Történelmi Tényfeltáró Bizottság kutatásainak eredményeként készített térkép még további hat sortüzet tüntet fel, a Komáromban, Sikondán, Hajdúnánáson, Nyíregyházán, Berettyóújfalun és Jászberényben leadottakat. 19 Összességében a decemberben kilőtt 19 sortűz közül 8 volt halálos, s ezek során legalább 76-an vesztették életüket, több százan pedig megsebesültek. 20 A halálos áldozatok száma azon esetekben volt kiugróan magas, amikor a fegyveresek nem tartották be a sortűz leadásának szabályait, mely szerint először fel kell szólítani a tömeget a távozásra, utána a levegőbe kell lőni, ezután a földre a tömeg elé, s ha ekkor sem oszlanak fel, akkor lehetett volna csak a tömegre lőni, de csak térdtől lefelé. Ezen előírások be nem tartásából egyértelműen látszik, hogy ezek egy részét nem tömegoszlatás, hanem megtorlás céljából adták le. 21 A decemberben kilőtt sortüzekkel a Kádár-kormány elérte a célját, megritkultak a tüntetések és a sztrájkok. 1957-ben még Csepelen került sor tiltakozásra, ahol január 11-én a munkások a korábbi vezetők visszatérése ellen tüntettek. Itt került sor az utolsó sortűzre. A karhatalmisták bementek a gyár területére és az épületben lövöldöztek, majd tüzet nyitottak az épületre, melynek következtében 2-en meghaltak és többen megsebesültek. Később ennek kapcsán hangzott el Marosán György kijelentése: „Lövünk Csepelen, hogy holnap ne sokkal többre kelljen lőni.”22 Ezzel ért véget a megtorló sortüzek időszaka, s ezzel párhuzamosan megszűntek a sztrájkok és tüntetések is. 31 1971 1967 1981 1972 1969 1983
