Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Feljegyzés az október 23-án kirobbant magyar forradalomról és következményeiről

megtoroljuk, a szocialista országokkal továbbra is baráti együttműködést tartunk fenn, a Szovjetunióval való viszonyunk rendezésére Lengyelország, Kína és Jugoszlávia kormányait kérjük fel közvetítőnek. A koalíciós pártok ilyen irányú állásfoglalása a magyar nép döntő többségének a politikai akaratát és érzületét fejezte ki. Voltak azonban olyan jelenségek is, amelyek a jobbratolódás látszatát keltették. Mindszenty november 1-én és 3-án két ízben is rádióbeszédet mondott, és november 2-án egy nyugatnémet képviselő - aki egyébként baloldali beállítottságúnak vallotta magát - de von und zu hercegként beszélt a rádióban.

November 1-én Kádár János és Münnich Ferenc ismeretlen helyre távoztak.17 A kormányból való kiválásukat a kormánnyal nem közölték. A koalíciós pártok úgy vélik, hogy Kádárék helyesen cselekedtek volna, ha aggodalmaikat a kormánnyal közlik, és az általuk veszedelmesnek ítélt eseményeket és jelenségeket tekintélyükkel, valamint súlyukkal a kormányon belül ellensúlyozzák. Ugyanakkor a Rákosi-Gerő vonal képviselői továbbra is merőben a saját szempontjukból félremagyarázták a magyar forradalmat, és a valóságot megmásítva, kiforgatva, hamisított tájékoztatást adtak a Szovjetunió kormányának és közvéleményének. A magyar forradalom folyamán csakugyan történtek eléggé el nem ítélhető „népítéletek”, melyekkel a forradalmat végigküzdő nép nem azonosította magát. Ezek az esetek azonban távolról sem alapvetően jellemezték a magyar forradalomat. A magyar ifjúság és a magyar nép nem azért kelt fel, hogy bosszúszomját kielégítse. Minden forradalomnak akad salakja és árnyéka is. Amit az is magyaráz, de nem ment, hogy 4000 közönséges bűnöző szabadult ki a börtönökből a forradalom folyamán. Mindez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a forradalom haladó és szocialista jellegű volt. Nincsen olyan munkás Magyarországon, aki Csepelt, vagy bármely más iparvállalatot egykori gazdáinak, nincsen olyan paraszt Magyarországon, aki a három és félmillió hold felosztott földet egykori földesurainak akarná visszajuttatni; és nincsen olyan hazáját szerető értelmiségi, aki a közösség szolgálata helyett egyes tőkés csoportok szolgála1 Az összefoglalói készítői nem tudhatták, hogy Kádár és Münnich a szovjet nagykövetségre ment, onnan Moszkvába repültek, s az SZKP vezetőivel egyeztettek a fegyveres beavatkozásról, a felkelés leveréséről.

23