Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Csoóri szilenciuma

Vagyis amivel távol akarták tartani maguktól a feléjük nyilazó igazságokat, épp azzal a mozdulattal leplezték le magukat pszichológiailag. Horthyt és néhány bevonuló, emberségéből kivetkőzött katonáját ugyan kicsoda mentegetné Magyarországon? Miattuk nekünk már többszörösen meg kellett bűnhődnünk. Rájuk hivatkozni politikai sutaság; nem egyéb, mint a háború óta eltelt idő nemzetiségromboló politikájának indoklása. Figyelem-elterelés arról, amit jelen-idejűen ők folytatnak a magyar és szász kisebbséggel.

Mert Horthy mégse lehet negyven év után kiváltó oka a kalotaszegi fiú halálának. Es annak az ismerősömének sem, akit besúgónak akart mindenképpen beszervezni a Securitate, ehelyett ő inkább öngyilkos lett. Kolozsvár egyik új tömbházának a tizedik emeletéről vetette alá magát a betonra.

De maradjunk csak továbbra is a mélylélektannál. Minél erőtlenebb a nemzetiségek ellenállása, annál vadabb az elnyomásuk. Mi ez, ha nem tomboló perverzitás, beteges tünet, amely sanda izgalmakkal, sőt kalandéhséggel társul, és örökös kielégülést keres. Sajnos a többségi nép állambiztonsági szervei sehol sem gyakorlatozhatnak úgy kedvükre, mint a nemzetiségi vidékeken. Egyrészt, mert itt a homályos ösztönök is gátlástalanabbul farsangolhatnak, másrészt itt mindig találnak megnyúzható ürügyet hajlamaik kielégítésére. Találnak, mert a kisebbségnek nincsenek kollektív jogai, de ha egy kisebbségi egyénileg követ el valamilyen kihágást, vétket, politikai baklövést, minden további nélkül kollektív bűnösként lehet kezelni. Szemére lehet hányni, hogy idegen, hazátlan, árulójelölt. Egy romániai magyarhoz például bármikor be lehet állítani és házkutatást rendezni nála, különösen ha magyarországi kapcsolatai vannak. Sőt, a házkutatás után aláíratni vele két jegyzőkönyvet is. Az egyiken azt íratják vele alá, hogy a házkutatás jogszerű volt, és rendben zajlott; a másikon pedig azt, hogy a házkutatás során soviniszta magyar könyveket találtak a lakásában, melyeket ő a rendőrség jelenlétében önszántából el is égetett. Ugyan kit zavar az, hogy a könyvégetés közönséges kitalálás?

Mi ez, ha nem a koholt, nagy perek kicsinyke modellje? Mi ez, ha nem a mesterségesen előállítható tudathasadás titkosrendőri receptje. A „nappali” és az „éjszakai” rendelkezések párja, melyeknek ez az ördögi lényegük, hogy ha kiadnak, mondjuk, egy országos intézkedést az oktatásról vagy a vagyonfölmérés irányelveiről, az az

255