Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A Bibó emlékkönyv

A Bibó emlékkönyv

A rendszerkritikai akciók egyik legnagyobb lélegzetű dokumentuma kétségtelenül a Bibó István halála után elkészült Bibó emlékkönyv volt. A kötetet Kenedi János ötlete alapján Bibó hetvenedik születésnapjára tervezték elkészíteni barátai, tisztelői. Bibó azonban 1979. május 10-én elhunyt. Már temetése napján megalakult az a szerkesztőbizottság, amely eldöntötte, hogy a tervezett kötetet emlékkönyvként állítják össze. A koordinációt Donáth Ferenc vállalta, a szervezést Kenedi János végezte.

A szerkesztőbizottság első körben 200 értelmiségi nevét írta össze, akiktől valamilyen írást terveztek kérni az emlékkönyvbe. Végül 75 tanulmány, értekezés került a kötetbe. Az eredeti szándék az volt, hogy a könyvet valamelyik kiadónak adják le, azaz hivatalos megjelentetésre szánták. A szerkesztőbizottságban Csoóri Sándor képviselte a nemzeti demokratákat, helyét később Tornai József vette át.

Bibó István joggal volt tekinthető a nemzeti demokraták szellemi ellenállása egyik meghatározó szereplőjének. Ennek megfelelően számos író, tudós, gondolkodó készített írást a kötetbe. A cél elsősorban az volt, hogy Bibó István személyét és munkásságát méltó módon bemutassák Magyarországon. Emigráns szerzőt eleve nem vettek számításba, hiszen a szándék a legális megjelentetés volt.

Az 1980 végére elkészült kéziratot Donáth Ferenc benyújtotta a Gondolat Kiadónak, ám annak vezetője, Siklós Margit továbbította a minisztériumba és a pártközpontba, ahol nem hagyták jóvá kiadását. A több mint ezer oldalnyi kéziratot ezután 90 példányban legépelték, minden szerzőnek juttattak egy példányt és engedély nélkül terjesztették.

A szamizdatként megjelenő Bibó-emlékkönyv szerzői között találhatók nemzeti érzelmű írók, gondolkodók éppúgy, mint a polgári radikalizmus felfogását képviselők. Szerepelnek benne marxista meggyőződésű vagy azzal az ideológiával rokon170