Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - Az első másfél év (2-17. számok)
Az első másfél év (2-17. számok) állt volna. Az, hogy 1990 áprilisában alkalmi szerkesztőnk lett, mindenképpen igazolja, hogy ez idő tájt mi még nem számítottunk annak a közveszélyes, minősíthetetlenül szélsőjobboldali, üldözendő és betiltandó médiumnak, amivé alig egy év elteltével a Gadó György vezette liberális propaganda kikiáltott minket. Néhány hónappal később újra tematikus számmal jelentkeztünk. A 7. számban (’90. máj.) az idős Fitos Vilmos személyes élményei, hiteles emlékei alapján íródott átfogó tanulmányt közölt A Magyar Közösség végnapjairól. Ennek az írásnak a jelentőségét csak növeli, hogy korábban, a 4. számunkban Fitos Vilmos közzé tett egy olyan visszaemlékezést (A Magyar Közösség tagja voltam), amely nem vártan zajos visszhangokat váltott ki mind idehaza, mind az emigrációban, ahonnét dühödt hangú levelek érkeztek, „árulónak” minősítve Fitost. Új tanulmányának közlésével egyben azt is demonstrálni akartuk, hogy kitartunk szerzőnk mellett és nem osztjuk az őt ért vádakat. A 8. szám (’90. jún.) vezércikkét Fekete Gyula írta (Átadom a szót a boszorkányoknak), de olvasható benne a haldokló Nyírő József egyik utolsó, 1952 karácsonyán immár tollba mondott írása is. Fitos Vilmos bevezetőjével közöltük Teleki László Konfrontációs tervét, valamint Sinka István kallódó verseit, elfelejtett publicisztikáját. Kunszabó Ferenc A népakarat álsága és valósága cím alatt meditál a demokrácia többarcúságának veszélyeiről és buktatóiról. A 9. szám (’90. júl.) fő szenzációja a Torontóból kapott, Magyarországon addig ismeretlen Márai-naplórészletek voltak. Ezeket akkor még kint sem adták ki könyv alakban, csak folyóiratokból gyűjtötték össze. Ugyancsak értékes és kevésbé ismert írásait közöltük Bangha Béla páternek is. 10. számunk (’90. aug.) a második tematikus összeállítás, melynek középpontjában a magyar jellem áll. E témakörben válogattunk Németh László, Pap Béla, Szabó Dezső, Jékely Zoltán, Babits Mihály, Karácsony Sándor, Utassy József és Dézsma György írásaiból. A válogatás a lapszám kétharmadát kiteszi. Rajta kívül még kiemelendő Bognár József Két arckép a mából címen közzétett vitriolos kritikája Heller Ágnesről és Tamás Gáspár Miklósról. Halálhírének nyomán, a Dél-Amerikában elhunyt Kerecsendi Kiss Mártonra, a kiváló költőre emlékeztünk néhány versének közlésével. All. számunkat (’90. szept.) a csacsenoló gárda minden különösebb erőlködés nélkül minősíthette „jobboldalinak”: gróf Bethlen István írásai, Szabó Dezső tanulmánya, Sértő Kálmán versei tették emlékezetessé. A 12. számban (’90. okt.), az akkorra szinte teljesen elfelejtett Milotay István írásaiból válogattam, de publikál a számban az a dr. Bogdán Emil, aki néhány év múltán a MIÉP nagy tekintélyű vezetőségi tagja lett. 121
