Szeredi Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja - RETÖRKI könyvek 35. (Lakitelek, 2018)

Lakiteleki találkozó, 1988. szeptember 3-i jegyzőkönyve - Az első rész levezető elnöke Biró Zoltán

eljusson. Egy plusz gondolatot tennék hozzá, hogy ebben is meg kellene valami módon fogalmazódnia annak, hogy az a megsemmisítő politika, amelyet évtizedek óta gyakorol a román hatalom a magyar és más nemzetiségekkel szemben, az a román nép érdekeit sem szolgálja, az a román nép érdekei ellen is van. Egyszerűen azért, hogy az egész világ előtt tiszta legyen az, aminek itt ebben az ügyben valóban mindig tisztának kell maradnia. Ugyancsak ennél a kérdéskörnél maradva. Magam is egy kicsit sértve érzem magamat, hogyha olyasmit hallok, hogy tájékozatlan vagyok a román-magyar viszonyban. Én ezt teljes mértékkel és jó lelkiismerettel magamra és még nagyon sok másra sem tudom venni, de el tudok viszont vonatkoztatni egy tragikus helyzet és tragikus pillanat hatásától, ami alól még nagy tisztái emberek sem tudják tökéletesen kivonni magukat, és egy folyamattól. Nem tekintem teljesen monolitikusnak e tekintetben a magyar vezető politikát. Az utóbbi egy-két évben különösen nem, nem tudom elfelejteni az augusztus 20-i beszédeknek egy-két vonatkozását, ideillő mondatát,84 nem tudom elfelejteni azt a beismerést, hogy a politika hallgatása mit okozott e tekintetben. Nem tudom elfelejteni Aradon a koszorúzást, mert hiszen ez is megtörtént, és azt a koszorút valaki odatette,85 és mivel kedden fogja a politikai bizottság tárgyalni az aradi fiaskó ügyét, én azt gondolom, hogy megbízhatnánk a

Lakitelek. 1988. szeptember 3.-jegyzőkönyv_______________________

84 Az 1988. augusztus 20-i központi ünnepi megemlékezést Ópusztaszeren tartották. A szónok Berecz János volt, aki a megújulás, útkeresés, a váltások iránti fogékonyságról szólva ezt a mondatot is elmondta: „Annál fájdalmasabb számunkra, hogy a történelmi együttélésre, egymás támogatására ítélt népek, mint a román, a székely, a magyar, a szász stb. képtelen erre egy baráti országban, mert a hatalom nem alkalmas e történelmi tanulságok megélésére.” Népszabadság, 1988. augusztus 22. 3. o.

85 Az augusztus 28-i aradi látogatáson betervezett programpont volt az Aradi Vértanúk Emlékművének megkoszorúzása. A Grósz és Ceausescu közötti négyszemközti megbeszélés azonban elhúzódott, így végül már az esti órában Szűrös Mátyás és Szűts Pál (bukaresti nagykövet) helyezett el csak koszorút, mert Grósz nem hagyta ott emiatt a román pártfőtitkárral folytatott tárgyalását.

54