Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Horváth Zsolt: Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc
Horváth Zsolt Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kihirdették a statáriumot. A keményvonalas, megtorló politika támogatására 1957. január elején Budapestre látogattak a legmagasabb szovjet, csehszlovák, bolgár és román párt- és állami vezetők, majd január közepén Csou En-laj kínai miniszterelnök is a magyar fővárosban demonstrált a Kádár-kormány mellett. (A súlyos ellátási nehézségekkel küzdő magyar vezetést pénzügyi segélyben is részesítették.) A nyugati demokráciák továbbra sem léptek fel hathatósan a Szovjetunió politikájával szemben, csak szavakban ítélték el a Kádár-kormány intézkedéseit. A „magyar kérdés” felkerült ugyan az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének napirendjére, de érdemi intézkedésre nem került sor. A végképp a teljes restauráció mellett döntő kádári vezetés lépésről lépésre visszavont minden novemberi ígéretet - ismét kötelezővé tették az orosz nyelv iskolai oktatását, ellehetetlenítették és betiltották a független érdekképviseleti szervezeteket, és ugyan nem tértek vissza a Rákosi-címerhez, de a történelmi címer helyett ismét a szovjet mintához igazodó államcímert alkottak. A már november 4-én, a szovjet hatóságok által megkezdett letartóztatásokkal elindult, megfélemlítő megtorlás során több mint kétszázhúsz embert - köztük felkelőket és felkelőparancsnokokat (például Dudás Józsefet és Angyal Istvánt), nemzeti tanácsi vezetőket (Brusznyai Árpádot és Földes Gábort), az utóvédharcok résztvevőit (többek közt Tóth Ilonát és Mansfeld Pétert, valamint 1958. június 16-án a forradalomhoz hü Nagy Imrét és Maiéter Pált) - kivégeztek, huszonkétezer főt bebörtönöztek, tizenháromezret internáltak. A forradalom után kétszázezren menekültek Nyugatra. Az 1956-os események a forradalom és szabadságharc vérbe fojtása és az azt követő kegyetlen megtorlás árán hatalomra jutott Kádár János kormányának tabuja maradt egészen a rendszerváltozásig. 145
