Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
■ Halmy Kund Az SZDSZ-jelenség kivitelezése is az volt. (A halálos adósságspirál, amelybe a hetvenes évektől lökték az országot, az utolsó - és legnagyobb - tőrdöfés volt.) Felmerül a csöppet sem költői kérdés: az SZDSZ-nek és holdudvarának miért nem volt érdeke a tisztánlátás, sőt miért tettek meg mindent azért, hogy a kezdetben harcos antikommunizmusuknak érvényt szerezzenek, ezzel szemben mindent elkövettek a legalapvetőbb igazságtétel megvalósulásának megakadályozására...? Hatalmas csúsztatás az, hogy a rendszerváltás idején az „elit lelépett”. Semmiféle elit nem lépett le, a rendszerváltások nem járnak szükségszerűen elitváltással. Ráadásul a „szocialista” (vegyesen kommunista, technokrata, bürokrata stb.) elitnek esze ágában sem volt eltűnni, lelépni, hiszen több éves előkészítő munkával hatalmas állami és pártvagyonokat kezdtek átcsúsztatni magánkézbe, mely a fenti interjú idején javában zajlott. Ezt Csepelinek pontosan tudnia kellett.29 A politikai igazságtételhez hasonlóan a pártvagyon és az állami vagyon számbavétele, elszámoltatása is akadályokba ütközött, retorikai és valóságos támadások kereszttüzében állt. Az anyagi viszonyok konzerválása, ill. átmentése főként a szocialista nómenklatúra maradványainak (erős maradványainak) reszortja volt.30 A szociológus „számonkérőszéket” emlegetett. Az áthallás egyértelmű: a régi nyilas számonkérőszékek hangulatának beemelése az igazságtételről szóló diskurzusba nagyon is tudatos. Ez idő tájt erősödik majd meg az a hang, mely bármiféle elszámoltatást a Horthy-rendszer igazságszolgáltatásához, sőt a nyilas leszámolásokhoz hasonlított. Ilyen retorikával szemben nagyon nehéz volt érvelni: ugyan ki merte vállalni, hogy összemossák tiszta szándékát és céljait a Szálasi-éra bűneivel? A liberális támadások annál erősebbek voltak, minél következetesebb igazságszolgáltatást követelt a hagyományos jobboldal. Ha egyetértünk azzal, „hogy a nép rosszabbik énje” akarta a felelősségre vonást, akkor elfogadjuk azt, hogy az elkövetett tetteknek (bűnöknek) nincs (vagy ne legyen) következménye, azonban ilyen felfogásra egyetlen emberi társadalom sem épülhet. Ennek súlyos morális válság lett a következménye, és az igazságszolgáltatásban és az állami intézményrendszerben való bizalom megrendülése. 29 In: A politikai túlélés művészete, 53. 30 Uo. 113. 48
