Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Táborszemle Juhász György Tudjman vezetésével. Megalakulnak a nemzeti szociálliberálisok (HSLS) is, s a Horvát Kommunisták Szövetségében is győz a reformszámy Ivica Rácsán vezetésével. (Ót gyakran emlegetik a horvát Németh Miklósként.) Bosznia-Hercegovinában megpróbálták kizárni az etnikai-nemzeti alapon létrehozandó pártokat, de ugyan ki akadályozhatta volna meg ezt? így lett Szerb Demokrata Párt (belgrádi támogatással) HDZ (még a neve is ugyanaz, zágrábi támogatással) és a legnagyobb erő a Demokratikus Akciópárt (SDA) a muzulmán bosnyákok pártja Alija Izetbegovics (későbbi államfő) vezetésével. Crna Gora (Montenegro) Momir Bulatovics vezetésével Milosevics „zsebében volt”, mindent úgy tett, ahogy Belgrád diktálta. Macedóniában egy komoly (máig meghatározó) politikai erő a VMRO (az egykori Belső-Macedón Forradalmi Szervezet mintájára) jelent meg, a két baloldali párt(ocska) mellett, illetve a Haladó Párt, melynek nevéből nem látszik, hogy a 20-30%-ot kitevő macedóniai albánokat képviselte. Az utolsó békeév (1990) első nagy eseménye a JKSZ kongresszusa volt, amely főleg külsőségeiben és részben eszmeiségében a Tito-korszakot idézte. De nem úgy a lefolyása, mivel a konzervatív (szerb, montenegrói, vajdasági, macedón stb.) küldöttek a szlovénok minden reformista kezdeményezését leszavazták, a Szlovén Kommunisták Szövetségének delegációja fölállt, és szabályosan faképnél hagyta (az akkor még nevetgélő) kongresz- szust. A szerb érdekeknek alárendelődő JKSZ munkájában már a horvát küldöttek sem akartak részt venni, ők is távoztak. Az elnök szünetet rendelt el... Örökre. így végződött a második föderatív Jugoszláviát létrehozó párt utolsó közös rendezvénye, amely az államszövetség széthullását is előre vetítette. Megkezdődött egy olyan gyorsuló folyamat, amit a koherencia hiánya jellemez. bár még volt (lehetett volna) egy utolsó fékező elem. Mielőtt a folyamatok öntörvényűvé nem váltak, történt egy nyugatról anyagilag támogatott kísérlet az egységes Jugoszlávia megmentésére. A szövetségi kormány élére 1989/90 fordulóján Ante Markovics került, akiben sokan hittek, vagy inkább hinni akartak, mint megmentőben. A technokrata (horvát) politikus gazdasági-pénzügyi oldalról közelítette meg a társadalmi válságot, ami egy ideig népszerűvé tette. Letörte a több ezer százalékos inflációt, némi sikerrel megpróbált devizatartalékot képezni (a 41 milliárd dolláros államadósság ellenében), teremtett néhány új munkahelyet, miközben a szövetségi parlament sem támogatta. A politikában azonban sikertelen maradt, mert centralizálni akart, s ez ekkor lehetetlen volt, így már 1990 nyarának végére ellehetetlenült a „megmentő”. A hatalma (politikai) csúcsán levő 158
