Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia veszi, hogy a látszólag párhuzamosan futó sínek kezdenek eltávolodni. Másra figyel, s van is mire. 1984. február 7. és 19. között, megelőzve Sapporót és Göteborgot, Bosznia-Hercegovina tagköztársaság fővárosában világszínvonalú téli olimpiát rendeznek. A XIV. téli játékokon 49 nemzet 1272 sportolója vesz részt, s a világ, ekkor már a televízió jóvoltából, ismét Jugoszláviára figyel. A játékok sikere, a csillogás, a tökéletes kabala figura (Vucskó, a farkas- milliónyi európai gyerek kedvence) a zászlók, a himnuszok és a csodálatos környezet két hétre elfedik azokat a gondokat, amelyek immáron a fejlettebb tagköztársaságokban is jelentkeznek. (Áramkorlátozás, 40 liternyi benzinjegy havonta, csak Ausztriából és Magyarországról beszerezhető gyógyszerek, sztrájkok, bankbotrányok stb.) Ma már könnyen állapíthatjuk meg, hogy a téli olimpia volt az az utolsó esemény, amelyen Jugoszlávia utoljára mutatta meg magát egyben a világnak, egy szövetségi állam minden funkciójával együtt, a költségek nem számítottak. Viszont még „nyáron is a téli olimpiából élt Jugoszlávia”, amikor az ország olimpiai bizottsága bejelentette, hogy (a belügyi spartakiáddá silányuló 1980-as moszkvai olimpiai játékok után) a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nem teheti meg, mint a téli olimpia sikeres megrendezője, hogy bojkottálja a Los Angeles-i XXIII, nyári olimpiát, és sportolói részt vesznek azon, elutaznak az USA-ba. Ronald Reagan akkori amerikai elnök a hivatalos belgrádi bejelentés másnapján, országos televíziós beszédben „úgy mellesleg” közölte; azonnal elengedett nyolcszázmillió dollár hiteltartozást Belgrádnak. Ez nyilván jól jött a jugoszláv költségvetésnek, miután a szövetségi államadósság ekkor már 35 milliárd dollárra rúgott, melynek még a kamattartozásait is csak akadozva tudták fizetni. 1985. január elsején jelenik meg az ötezer dináros bankjegy (természetesen Tito elnök grafikai-stilizált [fiatalos] portréjával), amely az addigi inflációt kozmikus sebességekbe emeli, s eljuttatja oda, hogy 4-5 év múlva már csak a „papírpénz” egyik oldalát nyomtatják, s aki dolgozik, kéthetente, majd tíznaponta kap fizetést. így vált a 22-23 milliós országban mindenki milliomossá, melynek igazán a napi gyakorlata igényelt balkáni leleményességet. Még a szomszédos országokban sem tudták, hogy az emberek a fizetésnapokon azonnal valutára váltották valamilyen illegális (többnyire albán) pénzváltónál bérüket, majd ha (akár másnap) szükségük volt dinárra, újra vissza a következő fizetésig, s ez így folyt évekig. Furcsa ellentmondást jelentett Gorbacsov megjelenése is a világpolitikában, mert míg az új szovjet vezető megjelenése szinte mindenütt reményt 149
