Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Táborszemle Juhász György A szélsőségesen ateista országban komoly fejtörést okoz az ún. muzulmánkérdés. A bosnyákok évtizedekig megbízhatatlannak (Pavelics kiszolgálói) számítanak. Erős asszimilációs nyomás nehezedik rájuk a szerb unitarista-centralista hatalom részéről. Csak 1968-ban ismerik el a boszniai muzulmánokat, mint önálló etnikai csoportot (1,8 millió ember). De ez csak a boszniai mohamedánokra érvényes, a többi tagköztársaságban élő muszli- mot más etnikai-vallási csoportokba sorolják. A kreált muzulmán nemzetiség jelentősége abban van, hogy az albánok után nekik a legnagyobb a termékenységi rátájuk, s fönnáll a „veszély”, hogy az egész tagköztársaságot be akarják lakni, ami azt jelentené (ha pl. idevennénk a szandzsáki muzulmánokat is), hogy közel négymilliós iszlám közösség képződne. A jugoszláviai mohamedánok szunniták ugyan, de ebben az időszakban a „modernizáció” útját járják a divattól a szokásokig, mellőzvén a vallást. Szarajevó utcáin nem látni csadort vagy burkát, a fiuk és a lányok farmerben járnak, autót vezetnek, egyetemet és főiskolát végeznek. Csak a lakosság kis hányada él az iszlám előírásai szerint. A folyamat azonban megtörik, mert délen szűkülnek a lehetőségek, alig van munka, kevés a beruházás, az északi tagköztársaságok, különösen Szlovénia lenézi a juzsnyákokat (délieket). Elkülönülnek a szerbek és a hor- vátok is, utóbbiak Hercegovinában képeznek többséget. Az ellentmondásos politika Mohamedán Kulturális Központot nyit Szarajevóban, működteti a medreszt (hittudományi főiskola), miközben többször bebörtönzi Alija Izetbegovicsot (későbbi köztársasági elnök), aki 1983-ban 14 évet kap az Iszlám deklaráció című művéért. Miközben a magát a harmadik világhoz soroló Jugoszláviának égetően szükséges az arab olaj és pénz, no meg a pozitív megítélés, már ebben az időben látszik, hogy az emancipáció sikertelen, és az is marad. Ugyanilyen neuralgikus pont a macedón vagy makedón kérdés, az ország másik felében. A vita még jóval az első Jugoszlávia előtt robban ki a szerbek és a bolgárok közt, s tart a két háború között is, amikor fegyverek is eldördülnek. A lényege, bár „nyelvészeti” köntösben ténylegesen területi, ami nem ritka a Balkánon. Nagy-Szerbia, Nagy-Albánia, Nagy-Bulgária? Az ötvenes évek elején Szófiában kijelentik: „márpedig macedón nyelv nem létezik”. Ez nem is annyira burkoltan azt jelenti, hogy a macedónok bolgárok. (Az kétségtelen tény, hogy majdnem teljes a nyelvi azonosság, legalább olyan közel áll a macedón és a bolgár nyelv, mint a szerb és a horvát, ahol 142
