Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia a belügyi alakulatokkal kibővített katonaságot is. Ellentétben a hivatalos belgrádi kommunikációval, az erőszakszervezetek bevetésének volt halálos áldozata is. Az egyetemisták vezetőit letartóztatják, 1972. január havában 4000-en vannak börtönben. A Matica Hrvatskát betiltják, 3000 értelmiségit zárnak ki a pártból és tesznek utcára, többeket letöltendő börtönbüntetésre ítélnek. (Köztük van Stipe Mesity későbbi horvát államfő, Franjo Tudjman később kerül majd börtönbe.) De magát a zágrábi eseménysort kiválóan blokkolta a jugoszláv rezsim, alig jelent meg róla hír a médiában, még nyugaton sem foglalkoztak vele. A szocialista országok azzal „szolidarítottak”, hogy mindenről hallgattak, mintha semmi nem történt volna Zágrábban. Már csak a felelős horvát vezetőket kellett megtalálni és megbüntetni, ami nem is várat sokáig magára. A „főbűnösök” Mirko Tripalo, a párt- és államelnökség horvát tagja, dr. S. Dabcsevity-Kucsár közgazdász professzorasszony, a HKP elnöke és P. Pirker zágrábi polgármester. Mindhármukat eltűntetik a jugoszláv politikai életből, melynek horvát részét szabályosan lefejezték. Ezt csak fokozták azzal, hogy olyan Belgrád-hű elemekkel (M. Spiljak és társai) töltötték föl a zágrábi párt- és állami intézményrendszert, akik még a ’80-as évek második felében is hallgattak. Tito a horvátországi eseményeket más személyi praktikákra is kihasználta, megrostálta a kevésbé elhajló liberálisokat és technokratákat is. így üzenve Szlovéniának (Kavcsics miniszterelnök leváltása), Macedóniának (Crvenkovszki és To- dorovic VB-tagok menesztése) és Szerbiának (Nikezics pártelnök és Tepa- vac külügyminiszter lecserélése). Igazi marxistához méltón jutalmazott is. A tisztogatásban őt segítő két politikus, a szlovén Stane Dolanc (későbbi belügyminiszter) és a boszniai Dzsemal Bijedics üstökösként, már az új generációt képviselve jelentek meg a jugoszláv politika egén. Bijedics, a korábbi szarajevói UDB-s belügyes rendteremtő azonnal szövetségi miniszterelnök lett. Lenini egyszerűséggel „kívülről irányított ellenforradalomként” kezelte a horvát belpolitikát. Országosan durva karrierje 1977. január 18-án ért véget, amikor családjával Szurcsinból (Belgrád nemzetközi repülőtere) Szarajevóba repülve a kormány Cessna típusú repülőgépe egy meredek hegycsúcsnak ütközött, és fölrobbant. A kirívóan hedonista és erkölcstelen életmódot folytató Stane Dolanc „belügyér” pedig Tito halála után szabályosan halálra zabálta és itta magát. (O vert éket Tito és felesége közé pár évvel az elnök halála előtt.) Nehéz eldönteni, hogy melyikükről született több politikai vicc akkoriban Jugoszláviában, amikor Tito legfőbb ítéletvégrehajtói voltak. 141
