Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Táborszemle Juhász György Bakarics, Kidrics, Rankovics, Stambolity, Vukmanovics, Kolisevszki, Vla- hovics és mások jóval fiatalabbak, 32-35 évesek.) Hatalmas, új birodalmában a horvátok még a vesztesnél is vesztesebbek, a közel három évig lapító szerbek pedig abszolút győztesek. Az ország új neve: Demokratikus Föderatív Jugoszláv Köztársaság, területe pedig Tito hódításainak köszönhetően 248 666 km2-ről 255 804 km2-re nő. Tito Szlovéniának tengerpartot szerez, a vesztes Horvátország területét az Isztria félszigettel és a Kvarner-öböl térségével bővíti, de „lecsatolja” róla Bosznia-Hercegovinát. Céljai elérésére minden eszközt bevetett, hamis adatokkal mintegy megduplázta a háború délszláv áldozatainak számát, amelyet 1706000 főben (az akkori lakosság közel 11 %-a) jelölt meg. Már a ’90-es években, az egymástól független szerb és horvát kutatások kimutatták, hogy az áldozatok valós száma egymillió fő körül volt. Tito elutasítja Sztálin koalíciós kormányzásra tett javaslatát, ellehetetlenítve a Londonból hazatérő Ivan Subasicsot, a királyt be sem engedik. Míg Közép- és Kelet-Európábán színre lépnek a kommunista és munkáspártok, amelyek hatalmas felvonulásokat, kongresszusokat és más tömegrendezvényeket tartanak a szakszervezetekkel együtt, addig Jugoszláviában mindez rejtve marad, még azt sem lehet tudni, hogy kik a párttagok, milyen a JKP felépítése, a programról már nem is beszélve. Minden a Népfront égisze alatt zajlik, bár a vörös csillagot mindenhová kitűzik, a sapkától a gyárakig. Tehetik, mert hihetetlen erővel és két lépcsőben zajlik az államosítás, szinte minden termelő magántulajdont megszüntetnek a nagyvállalatoktól a kisüzemeken és kiskereskedőkön át a kisiparosokig. Állami kézbe kerülnek a bankok, a biztosító-társaságok, a nagy- és középbirtokok, egyházi földek, szállodák, mozik, színházak stb. Egyetlen kiskapu marad, a szövetkezeti forma, amely igen nehezen alakul a tapasztalatok hiánya miatt. Gőzerővel folyik párhuzamosan az első választások megszervezése, hogy új parlamentet hozhassanak létre az ideiglenes helyett, amelybe még (nyugati nyomásra) az AVNOJ-kép- viselők mellé bekerültek az 1938-as választások nem kompromittált tagjai (118 fő), akik létükkel emlékeztettek a királyi Jugoszláviára, melynek végleges eltörlése folyamatban volt. Az első választásokat 1945. november 11 -éré írják ki, melyen a forradalmi hatalom a Jugoszláv Népfront listáján indul, a királyi és polgári erők meg bojkottálják azt. A választásra jogosult 8 363 455 állampolgár közül 7432 469-en szavaztak, közülük 6725 047-en (88,66%) a Népfront listájára. Kormányt ki más alakíthatott volna, mint Tito, akinek mindenre kiterjedő hatalmához már csak egy „apróság”, egy új alkotmány 120
