Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Táborszemle Juhász György A századforduló felé haladva a Zágráb-Belgrád-tengely mentén, egyelőre még csak gondolatban bővülő térségben (Bosznia-Hercegovina, Vajdaság, Crna Gora, Dalmácia), egyre jobban terjed a jugoszláv, Jugoszlávia szóhasználat, melyet sokan I. Garasanin szerb miniszterelnöktől és a magyarokat hangsúlyozottan nem szerető J. J. Strossmayer (napjainkban az eszéki egyetem névadója) horvát pártvezér-püspöktől (!) eredeztetnek. Miközben Németország nagyhatalommá, Olaszország középhatalommá válik, a délszláv mozgalomban - amely virágkorát éli - megkezdődnek azok a viták és veszekedések, amelyek végigkísérték jobbról (királyság) és balról (titói kommunizmus) a kétszer is összerakott állam mindennapi életét. Ilyenek pl. az államforma, a nyelv, a vallás, a hadsereg, a diplomácia, az adók, a közös pénz, a főváros(ok), a törvényhozás, a belső területi egységek, valamint határok, és sorolhatnánk tovább, amely kérdésekben soha nem sikerült minden „törzs” számára elfogadhatóan megegyezni. 1912-ben Szerbia, Görögország és Bulgária létrehozza a Balkáni Szövetséget, amely megtámadja Törökországot, és szinte kiszorítja Európából a gyengülő óriást. A második balkáni háborúhoz már Románia is csatlakozik, mely országnak szintén nagyra törő álmai vannak. Már ekkor látszik, hogy ezen országok, de főleg Szerbia, keresztezhetik a térségben az Osztrák-Magyar Monarchia érdekeit. Az első világháború kitörésekor Szerbiának így már két év háborús tapasztalata volt, ami abban éreztette hatását, hogy 14 végére eredményesen kiűzte területéről a Monarchia haderejét. Nikola Pa- sics szerb miniszterelnök meghallgatja a Balkán kitűnő ismerőit, s a tudósok tanácsa alapján tágítja a szerbkérdést a nagyobb léptékű jugoszlávkérdéssé, amit (később eredményesen) beilleszt az antant balkáni politikájába. így válik Szerbia a délszláv népek a már említett Piemontjává, melynek vezére az első pillanattól ellenzi a független és önálló horvát állam létrehozását, miközben „szemet vet” a későbbi szlovén területekre is. A szerb célok között szerepel a többi délszláv terület teljes asszimilációja, mely előrevetíti a Monarchia földarabolását. 1915 májusában már Jugoszláv Bizottság alakul Párizsban, amely azonnal átteszi székhelyét Londonba. A bizottság propagandatevékenysége kiemelkedő: egységes nyelvről, integrációról, „elő”- nemzetről beszélnek, egymás között is vitatkozva. A hadi szerencse azonban nem kedvez Szerbiának (és Romániának sem), így a királyi házat, a parlamentet, a kormányt és a maradék hadsereget a görög Korfu szigetére evakuálják 1916-ban. Az év azzal telik, hogy a radikális párti szerb miniszterelnök végiglobbizza Európát programja érdekében. Jár Rómában, Párizsban, 110
