Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
2. A vaskohászat helye a magyar iparpolitikában
_ Ezeken kívül működtek még kisebb cégek (Borsodnádasdi Lemezgyár, a December 4. Drótművek, a Csepeli Csőgyár, a Salgótarjáni Acélmű, a Lőrinci Hengermű) A hatvanas évek végén a vaskohászatban is megváltozott a korábban folytatott fejlesztési politika. A 60-as évek végére ugyanis a hengerművek teljesítőképessége elérte felső határát, az acélművek és nyersvas gyártó berendezések termelése azonban intenzifikálás révén még fokozható volt. A szűk keresztmetszetek mellett a hengerművek alkották az egész vaskohászat legkorszerűtlenebb technológiai fázisát, így ebben az időszakban legsürgetőbb feladattá a hengerművek gyorsütemű fejlesztése vált. AIV. ötéves tervben a vaskohászat rendelkezésére álló beruházások 75%-át fordították a hengerművek fejlesztésére, ennek nyomán 3 új rúd-idomárut termelő hengersor telepítésére került sor. (LKM nemesacél közép és finomhengermű, OKÜ rúd, drót hengermű, Csepel dróthengersora.) Továbbá kapacitásbővítő korszerűsítést hajtottak végre a Dunai Vasmű fél-folytatólagos meleg hengerművén. Az acélművi fejlesztésekkel párhuzamosan új technológiai eljárás, a folyamatos öntés is bevezetésre került, amely jelentős energia és anyagmegtakarítást és közvetve hengerművi kapacitásnövekedést is eredményezett. Tekintettel arra, hogy az 1971-75 közötti IV. ötéves terv keretein belül műszaki és pénzügyi okok miatt nem nyílt lehetőség a vaskohászat teljes keresztmetszetű továbbfejlesztésére, súlyos vertikális aránytalanságok alakultak ki. Ezek különösen az acélgyártás elmaradottságában jutottak kifejezésre. E miatt a gazdaságirányítás az 1976-80 közötti V. ötéves terv legfontosabb feladatának az acélgyártás növelését és a műszaki színvonal emelését tartotta. El kívánta érni, hogy a nyersacél-termelés az 1975. évi 3, 6 millió tonnáról 1980-ra 4,3-4,5 millió tonnára növekedjék, ami 20-25%-os növekedésnek felelt meg, szemben a korábbi időszak 18%-os tényadatával. A szükségletek jobb kielégítése érdekében, az értékesebb termékek, az ötvözött és nemesacélgyártmányok, az acéllemezek, a betonacélok, valamint a kohászati másodtermékek gyártását kívánta dinamikusabban növelni. Az eredeti terv célkitűzések azonban túlzottnak bizonyultak, ugyanis rövidesen kiderült, hogy az acéltermelés 1980-ig nem fogja elérni a 4,3-4, 5 millió tonnát, legfeljebb 4 millió tonnával lehet számolni. Ennek oka részben az volt, hogy az időközben bekövetkezett kőolajár robbanás miatt a nyersanyagbeszerzés feltételei kedvezőtlenebbé váltak, részben pedig az, hogy a tervezett és folyamatban lévő acélgyártó kapacitásbővítő beruházások a A rendszerváltás hatása a magyar iparra... 20
