Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
2. A vaskohászat helye a magyar iparpolitikában
_______________ _ fokozása érdekében csökkenteni kell a martinacél termelés részarányát. A gazdasági vezetés azt tervezte, hogy az oxigén kon verteres acélgyártás felfutásával 1985-re a konverteres acélgyártás részaránya 43%-ot fog elérni, így közelíteni fog a világ acéltermelésének akkori struktúrájához, amelyben az LD eljárással készült acél már 60%-ot ért el. Az LKM és a DV üzembe helyezett konvertere korszerűség szempontjából megfelelt a követelményeknek. Az elektroacélt előállító üzemek közül az LKM-ben nem sokkal korábban létesült 50 tonnás kemence műszakilag kielégítő színvonalú volt, bár a minőségi elektroacélgyártó kapacitása rendkívül csekély volt, nem állta ki a nemzetközi összevetés próbáját. A nyolcvanas években az acélok minőségének javítása és használati értékének növelése érdekében a világ acélművei gyors ütemben építették ki üstmetallurgiai berendezéseiket. Már 400-nál több üstmetallurgiai berendezés dolgozott a világon. Hazánkban 1979-ben létesült az első üstmetallurgiai berendezés (svédlándzsás injektálás a DV Martin-üzemében). 1981-ben helyezték üzembe az üstmetallurgia egyik legkorszerűbb technológiáját, az ASEA-SKF berendezést Diósgyőrben. Az acél élenjáró kristályosító eljárása ekkor már a gépesített folyamatos öntés volt. Hazánkban az akkor már meglévő két folyamatos öntőmű, és az LKM épülő öntőművé együttesen lehetővé tette, hogy a termelt acél 40%- át öntőgépeken kristályosítsák. Ez az arány a nemzetközi összehasonlításban is jó helyezést jelentett, mert az élvonalban járó országokban 50-55%-os arányt értek el. A nyolcvanas évek elején a hengersorok átlagos életkora 25 év volt. A 19 hengersor közül a nemzetközi átlagnak 3 felelt meg, további 7 még elfogadható szintű, míg 9 régi telepítésű sor már 30-35 éves volt. Emiatt teljesítményükben, fajlagos anyag- és energiafelhasználásukban, munkakörülményeikben egyaránt kifogásolhatók voltak és a rajtuk előállított termékek minősége sok esetben nem felelt meg a kívánalmaknak. De a modern hengersorok adta lehetőségeket sem lehetett a szükséges mértékben kihasználni. Például az LKM nem sokkal korábban üzembe helyezett nemesacél hengerművében pénzügyi korlátok miatt kevés volt a létesített hőkezelő kapacitás, az ózdi rúd-drót hengerműben igen gyorsan felfutott a termelés mennyisége, ám a dróthúzáshoz optimális szövetszerkezetet adó hűtőszakasz üzembiztos használata akadozott és az új csepeli drótsoron hengerelt golyós csapágyhuzalokat nem tudták hőkezelni. A rendszerváltás hatása a magyar iparra... 22
