Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Fejlemények
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. a menedékházban melegedőkre és a kint szorultakra. A bentiek - helyszűke miatt vagy hitevesztettségükben - marják egymást, a kinn rekedteket pedig a vihar tizedeli, meg az itt-ott rájuk csapó farkashordák. Be, a többiek közé nem mehetnek, de nem csak a helyszűke miatt. Lehet, hogy egyre kevésbé kívánkoznak közéjük, látván fenekedésüket - meg hát tanulják a farkasüvöltést. Sem új házat, sem hazát nem tudnak maguknak építeni. Milyen nyelven beszélnek a székelyek? Az 1970-es évek legelején egy rémisztő hír kavarta föl a magyar értelmiség nemzetféltő részét: a magyarországi érettségizettek - majdnem elsős egyetemisták - nem tudják, milyen nyelven beszélnek a székelyek. Ez a hír elterjedtében hasonló indulatokat kavart a nemzetileg elkötelezett - akkor nép-nemzetinek nevezett2 3 - magyar értelmiségi körökben, mint amikor, 1970 táján - Illyés Gyulát akkor tüntették ki a Herder-díjjaP - megelevenedett Herder 1790 tájékára datált jóslatának árnyképe. De Illyés Herder-dí- ja a magyar nyelv, azaz a magyar nemzet megszűnését jövendölő herderi 2 A minősítés gyökere a két világháború közötti időből származik. A paraszti, népi, majd a nép-nemzeti ellentettje az urbánus volt. Az 1970-es évek vége felé az urbánusok demokratikus ellenzéknek nevezték el magukat, a másikat, a nemzeti, népnemzeti oldalt pedig csak „nacik”-nak minősítették. Ez a szembenállás-szerű megkülönböztetés 1986-ban a nem hivatalos ellenzék monori találkozóján csak lappangva volt jelen, de 1987-ben a lakiteleki sátorban már hangsúlyosabban, s ez végül is az 1989-90-ben elkezdődött rendszerváltozás után elvezetett a kegyetlen politikai szembenálláshoz, amelyben az egyik oldalon a nemzeti és keresztény konzervatívok, nemzeti baloldaliak, nemzeti liberálisok, a másik oldalon a nemzetköziséget (a nemzetet megtűrt rossznak) valló kommunisták, valamint bolsevista jegyeket felmutató utódaik és a neoliberálisok álltak. 3 Az 1963-ban alapított díjat 1964-től adta ki a bécsi tudományegyetem a kelet-közép-eu- rópai országokban (Csehszlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Jugoszláviában, valamint Görögországban) élő és tevékenykedő szellemi alkotóknak, akik jelentős mértékben hozzájárultak a térségben élő nemzetek kulturális kapcsolatainak ápolásához és fejlődéséhez. Az 1990-es rendszerváltozást kö- vetőleg a díj odaítélhetőségének földrajzi kiterjedését további államokkal bővítették. Ezek: Észtország, Lettország, Litvánia, Ukrajna, Lehéroroszország, Csehszlovákia, majd helyette Csehország és Szlovákia, Jugoszlávia, majd helyette Montenegró, Horvátország, Szlovénia, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és végül Albánia. Az első magyar díjazott Kodály Zoltán volt, 1964-ben. 204
