Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„Amerika mellettetek áll”
Nyugati szélben ellátogatna a csepeli kerékpárgyárba”.77 A kelet-európai amerikai politika végrehajtói e találkozó alkalmával jelezték, hogy Mark Palmer korábban közreadott, 22 pontos javaslata a nagykövet önálló kezdeményezéseként saját elképzeléseit tükrözte - azt tehát nem egyeztették a State Departmenttel. Swiheart szerint Palmer listája leginkább egyfajta „étlapnak” volt tekintendő, melyről „szemezgetve” a főosztályvezető és munkatársai kiemelték, hogy Palmer 6. és 22. pontja (ezek épp a fentebb említett nyugati parti konzulátus, illetve a high tech átadásának könnyítését fedték) kapcsán „eredményt maga a látogatás... nem hozhat”,78 s egyben a 17. és 21. pontok - a NED és az új nagykövetség kiegészítő épületére vonatkozó pontok - eltávolítását javasolták. A későbbiek ismeretében érdekes, hogy miközben Palmemél az 5. pontban szereplő GSP kapcsán már ekkor jelezték, hogy „arról gyakorlatilag kormányzati döntés van”, az 1. pontban szereplő MFN kapcsán az új magyar kivándorlási törvény további - az esetleg még fennálló korlátozásokat érintő - vizsgálatáról tájékoztattak; illetve figyelmeztettek, hogy a 2. pontban szereplő OPIC-kel kapcsolatban az AFL-CIO79 csak egy évre szóló hozzájárulást javasolt.80 77 MNLOL 4—13 002245/15. Ilyen látogatásra végül nem került sor. 78 MNLOL4-13 002245/15. 79 Az 1955-ben az AFL és a CIO egyesülésével létrejött American Federation of Labor and Congress of Industrial Organizations az USA legbefolyásosabb, 57 szakszervezetet tömörítő szakszervezeti szövetsége. E szövetség vezetőivel már 1989. március 20-án történtek kétoldalú egyeztetések. A „hivatalos formában az első” ilyen találkozón Lane Kirkland az AFL-CIO elnöke, Tom Kahn, a szervezet külügyekért felelős titkára és Adrian Karatnicky osztályvezető találkozott Pataki István tanácsossal és - a dokumentumból nem egyértelműen, de legvalószínűbben - Dr. Házi Vencel washingtoni magyar nagykövettel. E megbeszélésen amerikai részről kiemelték, hogy az AFL-CIO „gyakran eltérő álláspontot foglal el, mint a kormányzat vagy a törvényhozás”, s nem kevéssé ennek szellemében, négy pontban foglalva ismertették kifogásaikat: az állami szakszervezetek továbbra is abszolút meghatározó túlsúlya; a frissen alakult, főként értelmiségi szakszervezetek csekély súlya; a sztrájkjog és a szakszervezeti törvény módosításának véglegesítésének hiánya; az 1985-ös munkakerülési törvény büntető szankciói. Mindezek alapján az OPIC kérdésének támogatását elutasították; igaz, Kirkland jelezte, ha ezen témákban előrelépést látnak, álláspontjuk pozitív irányba változhat. (Mindeközben, már 1989 márciusának legelején, a külügyből Horváth Ernő megküldte mind az Igazságügy Minisztériumnak, mind a Szakszervezetek Országos tanácsának és az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnak is az AFL-CIO 1989. február 24-i, az új, független magyar szakszervezetekkel kapcsolatos nyilatkozatát - felhívva őket ezen állásfoglalás kitételeinek és kifogásainak az OPIC Magyarországra való kiterjesztésének szem előtt tartó vizsgálatára,) MNLOL 4-26 001340 - 1340/1. és 001340/3. 80 A fentieken túl, az amerikai külügyérek szerint a 15. pontban Palmer saját 34
