Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - Kis magyar tüntetéstörténet (1848-1988) (K. A.)
Tüntetések könyve kívül több vidéki városban (például Szegeden) gyűléseken követelték a kommunisták szabadon bocsátását. A vidék is „felbolydult”. 10-én Kaposvárott több ezer paraszt követelésére Nagyatádi Szabó István miniszter jóváhagyta a földfoglalásokat. 15-én földosztást követelő tüntetés volt a Viharsarokban, Endrődön és Gyomán. Március 18-20-án napirenden voltak a kommunisták melletti, általuk vezetett tüntetések, előbb a csepeli vasmunkásoké, majd a munkanélkülieké a Népjóléti Minisztérium előtt, végül általános nyomdászsztrájk robbant ki. Március 21-én hatalomra kerül a kommunisták és baloldali szociáldemokraták vezette tanácsköztársaság. A demokrácia nehéz napjai után diktatúra következett. Zavargások persze többször és több helyen ezután is voltak, így áprilisban Sárospatakon, Kalocsán és Debrecenben, májusban Devecserben, júniusban Vas, Sopron és Moson megyékben, a kalocsai és a devecseri járásban, a Duna—Tisza közén, a fővárosban és Pest megye több településén. A tanácsköztársaság utáni bizonytalan helyzetben elő-előfordultak még, főleg szociális töltetű megmozdulások, de a legjelentősebb egy politikai gyilkossághoz kötődött. 1920. szeptember 22-én volt egy százezres munkástüntetés a Népszava szerkesztője, Somogyi Béla temetésén, akit Bacsó Bélával együtt különítményesek gyilkoltak meg. A Horthy-korszak első évtizedében főleg a szociális elégedetlenség miatt sztrájkoltak és tüntettek, mindenekelőtt bányászok és fővárosi munkások. Ezek azonban többnyire elszigeteltek voltak és szakmai érdekek mentén szerveződtek, ritkán mozgattak meg nagy tömegeket. A gazdasági válság hatására 1930-tól viszont már egyre-másra követték egymást a nagy tömegeket megmozgató tiltakozó megmozdulások, tüntetések is. A kormányzó Horthy Miklós ezt úgy minősítette, hogy „a politikát az utcára vinni annyi, mint megfontolások helyett a vak szenvedélyeket tenni úrrá.” A korszak legnagyobb tüntetése a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt által szervezett 1930. szeptember 1-jei másfél százezres tömeg- megmozdulás volt a fővárosban. Több ezer csendőr, rendőr és katona állt szemben a tüntetőkkel, akik végigvonulva a városon a Városligeti-tó mellett barikádot építettek a kardlapozó rendőröket kőzáporral fogadva. Lövések is eldördültek. Az összecsapások során egy ember meghalt, csaknem 100 tüntető és rendőr súlyosan megsebesült, több százan könnyebben sérültek meg, másfélszáz embert letartóztattak. Vidéken is voltak tüntetések, így Győrött, Miskolcon és Pécsett is. Részt vett a budapesti tüntetésen a költő József Atti50
