Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - II. A politikai váltógazdaság kezdetei (1994-2002) (S. K.)
Tüntetések könyve A tüntetés a Kossuth téren folytatódott. Beszélt a tömeg előtt Csúcs László, a M1ÉP fővárosi frakcióvezetője - az Antall-Boross-kormányok idején a Magyar Rádió elnöki jogkörrel felruházott alelnöke volt aki az ország kiárusításával, szülőotthonok és kórházak felszámolásával, a „nemzeti hang” elnémításával vádolta a balliberális kormányt. Szabó Lukács alelnök pedig azt követelte, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök maradjon külföldön, ahol van. Csurka István ezen a nagygyűlésen hirdette meg hivatalosan a párt polgári engedetlenségi mozgalmát: „A kormány távozását nemzeti összefogásnak, programalkotásnak és szívós, céltudatos küzdelemnek kell megelőznie. Forradalmat nem csinálhatunk, mert idősek és betegek vagyunk hozzá és nincs forradalmi ifjúságunk. Ide most nem forradalom kell, hanem szívós nemzeti ellenállás, nemzeti engedetlenségi mozgalom, amely felemeli és megszervezi a nemzetet.” Ellenségképet is adott, mi szerint „az országban pénzügyi maffia működik, mely az idegeneket szolgálja ki. A kormányt - mint korábban [az MDF-vezette kormányzat idején is] - az SZDSZ irányítja. A hatalom célja a nép gerincét megtörni, kiszolgáltatni az idegeneknek, a »betelepülőknek« .” A polgári engedetlenség módozatairól is szólt, amikor arról beszélt, hogy a kormány tehetetlen, amennyiben a szülők tiltakozásul nem engedik iskolába a gyerekeket, ha az országgyűlés elfogadja a Nemzeti alaptantervet, a liberális oktatáspolitika legújabb alapdokumentumát. Általános sztrájkot javasolt, ha elfogadják a költségvetést. Többször hangoztatta, hogy a kormánynak mennie kell. Csurkának sikerült a tüntetésen a szellemet kiengednie a palackból. A tömeg egy része - az ő akarata ellenére - visszament tüntetni a Szabadság térre, egy másik nagyobb csoport a Magyar Rádió elé vonult a Bródy Sándor utcába. Itt Szabó Albert, a nyíltan hungarista Magyar Népjóléti Szövetség vezetője mondott uszító beszédet, és felolvasták a Szövetség 12 pontját. Ezt követően elénekelték az Ébredj magyar! című, Szálasit éltető hungarista indulót, a „megfelelő” tisztelgéssel „fűszerezve”. Az is tény, hogy ezt követően meglazult, majd meg is szűnt a MIÉP együttműködése a kisgazdapárttal, melynek vezetői „szélsőségesekkel nem hajlandók közösködni’’’ és „nem vesznek részt semmilyen, a kormány megdöntésére irányuló megmozdulásban”. Csurka a magyar politikai élet elszabadult hajóágyújaként pártjával 1998 és 2002 között a választók akaratából a magyar országgyűlésbe is bekerült. Ezt követően a párt jelentősége - különösen a Jobbik megjelenését követően - fokozatosan csökkent, mára szinte teljesen elenyészett. 112