Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
117 Források de ugyanakkor az, hogy milyen irányban fejlődtek tovább az események, és 1957-ben merre ment a szocializmus Magyarországon, abban meg kétségtelenül nem volt igazuk, mert mondjuk, a munkástanácsokat már rég nem kellett volna bántani� Amikor a május 1-jei jelszót kiadták – márpedig a pártszervezetek elvállalták, hogy megsemmisítik a munkástanácsokat –, akkor már rég nem voltak ellenség a munkástanácsok� A munkástanácsok örültek, hogy egyáltalán még létezhetnek, semmilyen probléma nem volt� 1957 januárja, tehát a legutolsó csepeli leszámolás után119 már ilyen problémák nem kerültek elő, viszont más típusú kérdések már igen� És itt is lehetne árnyalni, de egy ilyen anyagban nincs mód, mert én azt hiszem, hogy 1957 márciusában igenis továbbra is kétfrontos harc volt, mert Moszkvából hazatérve március 7-én vagy 8-án a Népszabadságban jelent meg Révai cikke,120 ami egyértelmű, hogy szektás támadás volt a Kádár Jánosék ellen, és alapvetően pozíció elleni támadást jelentett ez a moszkvai út előtt az akkori pártvezetés számára� Akkor igenis továbbra is egy kétfrontos harc folyt� Én a májusi pártértekezletet azért egy kicsit bonyolultabban értékelem, mert ott mégis csak Révainak a visszatartása és leszámolása is napirenden van, tehát mindig azért eltérő arányban voltak ezek az elemek jelen, és akkor egy kicsit összetettebb a kép� De erre most itt nincs mód, én csak azt javasolnám, hogy egyrészt egyetértek most konkrétan az 1956-os felkelés minősítésével, másfelől vegyünk be egy ilyen megfogalmazást az eltérő elemek és a két restaurációs lehetőség, ami [...] és ebben a helyzetben benne volt, mert különben egy olyan típusú vitát engedünk meg magunk ellen, ami senkinek nem az érdeke, mert nem hiszem, hogy most nem azt a célt kellene szolgálnunk, hogy a párt megerősödve kerülhessen ki egy ilyen típusú vitából� Nagyon sok részletmegjegyzésem lehet, de egyszerűen taktikailag, hogy van ez a jugoszláv ügy, mert ahogy most meg van fogalmazva, az holnap egy diplomáciai ügy a jugoszlávok részéről, így néhány ilyen aspektusnak, hogy a Magyar Kommunista Párt a szovjet érdekeket képviselte itt 119 1957� január 11-én a Csepel Vas- és Fémművekben tartott tüntetés ellen a karhatalmisták fegyverrel léptek fel� A tüntetést szétverték, egy munkás életét vesztette, és mintegy harminc embert őrizetbe vettek� A forradalom utolsó, fegyverrel levert ellenállásáról bővebben lásd Tóth Eszter Zsófia: A Csepel Vas- és Fémművek munkástanácsainak története (1956‒ 1957) � Múltunk, 1999/4, 163 ‒ 198 � 120 Révai József: Eszmei tisztaságot! Népszabadság, 1957 � 03� 07� 2�
