A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1900-1901.

1900. április 24-27.

ÁPRILIS HÓ. 71 — 73. 77 kzántúli egyházkerületből jött felvilágosító nyilatkozat, u. m. a muukácsi és a kassai lelkészi hivataltól. Ezen nyilatkozatokból kitűnik az, hogy a lelkészek az egyház jogállásához nem méltó szolgálatok teljesítésére nem kényszeríttetnek ; ellenben azok a szolgálatok, a melyek a katonasággal szemben általuk teljesíttetnek, sok esetben illő díjazásban nem részesittetnek. Ugyanis a munkácsi lelkész Sütő Kálmán előadja, hogy neki a katonaság körül teljesített szolgálataiért az egyházi főhatósága 2&0 koronát állapított meg, és a nagyméltóságú m. kir. honvédelmi miniszter ur ezt 90 koronára szállította le s ennek a megadását is kivételesen engedélyezte. Révész Kálmán kassai lelkész ur pedig előadja, hogy ő a katonaság körében teljesített 16 temetésért és 8 egyházi beszéddel összekötött katonai istenitiszteletért 144 koronát számított fel, erre azonban a hadügyi kormánytól egy fillért sem kapott; kéri ennélfogva a konvent közbenjárását, hogy ezen összeg neki az elmúlt 1899. évre visszamenőleg kiútaltassék. Mindkét lelkész kéri azt. hogy miután úgy a közös hadseregnél, mint a m. kir. honvédségnél alkalmazott lelkészek az illető hadtestek reformált vallású legénysége lelki gondozását kellőleg nem eszközölhetik, hogy akkor, a mikor a lelkészek szolgálatait a katonai kormány ez irányban igénybe veszi, — munkáikért állásuknak megfelelő, kellő tiszteletdíjazásban részesítse A közjogi bizottság a beterjesztett két konkrét esetből meggyőződött arról, hogy: 1-ször. A katonaság az egyház jogállásához nem illő munkálatok teljesítésére az ev. ref. lelkészi kart nem használja fel; ezt, intézkedést nem kívánván, tudomásúl veszi; de meggyőződött ismét 2-szor arról, hogy a katonai hatóságok azokon a helyeken, a hol nagyobb keretek vagy parancsnokságok vannak, a helyben állomásozó ev. ref. lelkész egyházi szolgálatát igen is igénybe veszik, de azokat, — a szolgálathoz mért díjazásban nem részesitík. Köztudomású dolog az, hogy az igen csekély számú ev. ref. vallású katonai lelkészek nagy elfoglaltatása miatt az országban az illető hadtestparancsnokságok vagy kerületek székhelyén, a katonaság lelki gondozása és temetés az ott alkalmazásban lévő lelkész vállaira nehezedik, a nélkül, hogy az iránt az állam- vagy az illető katonai hatóságoktól legtöbbször méltányos, kismérvű javadalmazást kapnának. Az állam jól felfogott érdeke az, hogy a katonaság kellő lelki gondozásban részesüljön; miután ez viszontszolgálat nélkül nem igényelhető: a közjogi bizottság azt ajánlja a konventnek, hogy