A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

— 10 — A múltból Isten kegyelmének egyik emlékjele gyanánt most az Ur egy egyszerű, hányatott életű szolgájának alakja tűnik elénk. Az ujabban fölmerült kutforrások szerint 1634. január 18-án temették el Kolozsvárott Szenczi Molnár Albertet. Halálának 300 éves évfordulója a jelen esztendő. A Pozsonymegyei Szenczen született, különben csángó székely vérből származó református tudós, költő és hitvalló bejárta gyalog Németországot, Olaszországot, és Svájcot, Magyar és Erdélyországot, úgyszólván egész életét külföldön töltötte. „Múzsa kegyelt, nem a sors, a német föld ada otthont, a haza énnékem számkivetés vala csak." Mondja a róla irott kis jellemző vers. Egész élete bolyongásból állott, de mindig a magyar református egyházi és magyar nemzeti tudomány és irodalom érdekében. Nagyszámú tudományos munkái, fordításai, bibliai és egyéb kiadványai a maguk idejében korszakalkotó és úttörő alkotások voltak, hatásuk pedig századokra kiterjedt. Zsoltárfordításai : a mi kedves zsoltárénekeink, zengzetes, zamatos magyar nyelv, kitűnő magyar verselés, lángoló hit, kifejező erő tekintetében ma is pótolhatatlanok és utolérhetetlenek. Jólesik mindezekről megemlékeznünk. Jólesik látnunk az évszázadok bizonyságtételében: az isteni kegyelem hogyan mutatja meg erejét, hogyan dicsőíti meg magát a gyönge emberi erőben, ha ez az emberi erő hittel, kitartó munkával, alázattal és türelemmel belekapcsolódik a végtelen hatalmú isteni kegyelembe. A másik emlékjel nem a múltban, hanem a jelenben magasodik elénk ez alkalommal. Junius 17-én lett föltéve Pápán, az ott épülő szép uj tempjomunk két gyönyörű tornyára a Krisztus születését jelentő két csillag, a betlehemi csillag. A templom épül. Mindenek csodálják. Kétszázhuszezer pengő az építésre eddig kifizetett összeg. Az idei munkálatok harmincnégyezer pengőbe kerülnek. A pápai gyülekezet azzal a kéréssel fordul ugy az egyes gyülekezetekhez, mint a tehetősebb egyénekhez, ha egy-egy ablak, vagy ajtó elkészítésével bele tudnák építeni szivüket, hitüket és szeretetüket a pápai templomba. A kérés gondolatnak is szép, tettnek még szebb volna. Öt évvel ezelőtt még semmije sem volt a gyülekezetnek az uj templomra, mert hiszen az erre gyűjtött tőkéik elértéktelenedtek. Ma pedig már ott áll az épület, félig készen ugyan, de elragadó formái mind felségesebben bontakoznak ki a teljes megvalósulás felé. Emlékjel gyanánt: Mindeddig segítségül volt nekünk az Ur! Halálozások. Segítségül még a halálban is, mely mindnyájunkkal közös. Ez év január 17-én távozott a földi hazából csabacsüdi Dókus Ernő, konventünk és zsinatunk volt világi elnöke. Tagja volt az országgyűlési képviselőháznak, a volt főrendiháznak, a jelenlegi felsőháznak. Kir. kamarás, az I. oszt. magyar érdemrend tulajdonosa. És ami legfőbb: hithű, hitbuzgó, hitvalló keresztyén kálvinista Alázatos és áldozatos lelkű. Minden megnyilatkozása, minden dolga, mit az Urnák szőlőjében hűséggel végzett: alapos, határozott hitvallás volt. A keresztyén lelki élet mezején érte a halál. Budapesten, Ravasz László egyik bibliaórájának hallgatására igyekezett a 82 éves nagy műveltségű, nagy tudásu magyar főur. Egyszerűen gyalogszerrel. Egy villamos elütötte. „Nem a ti utaitok az én utaim." Isteni hang. Amint Ravasz László mondja: „Szomjasan indul el egy szegényes kut felé s ime által viteték minden fényesség forrásaihoz. „Megérkezett az örökkévalóság forrásaihoz. Mi is