A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus

- 18 — arácsi egyház kölcsönügyét, a vörösberényi egyház iskola-terem bérbeadását s a balaton-füredi egyház épitési ügyét, nagyon természetesen a nt. és nagyságos egyházmegyei közgyűlés jóváhagyása reményében. Úgyszintén megerősítésre várnak azok az ügyek is, melyek nem ily fontosak ugyan, de utólagos megerősítést igényelnek s az elnökség által az esperesi látogatás alkalmával nem kifogásoltattak, s mint ilyenek, a közgyűlés elé terjesztetnek. És most, miután megemlékeztünk cselekedeteinkben az élőkről, emlékezzünk meg a megholtakról is, kik miéink valának. Ez év folyamán vesztettük el a nagyot és dicsőt, lelkünk felét, édes mindenünket, dr. Jókai Mórt. Ö, ki elévülhetetlen érdemeket szerzett a múltban, elfelejthetetlen érdemeket a jövőre; ö, ki ennek a szegény magyar nemzetnek vigasztalója volt gyászos, siralmas napjaiban; oktatója, irányitója a küzdelem napjaiban; ki Istentől nyert ezerszeres talentuma által hivatva volt arra, hogy bennünket egy szép s boldogabb haza alkotmánynyal ékeskedő virányaira elvezéreljen: miénk volt ö, a nagy és dicső! Krisztusban élő munkástestvérünk, hitfelekezetünk minden jellegében ékeskedő tagja s még születésére nézve is, dunántúli ev. ref. egyházkerületünknek, Révkomáromnak szülötte. — Istennek különösen kiválasztott embere, ki ott vagy már méltó helyeden, a halhatatlanságban! Elvesztettünk, megsirattunk! Tompának, a méltó testvérnek s költőnek szavaival bucsuzunk tőled: „Mienk voltál: ez büszkeségünk; örökösöd a haza: ez nyereségünk; el kellett vesztenünk: ez méltó fájdalmunk." De van egyházmegyénknek is két halottja! Egyik, ki bár nem volt nagyra hivatott, de nagy, s hü volt a kicsinyben, — mely a Mindenható Istentől reá bízatott. A rnult év folyamán, alighogy megválasztottuk, nemsokára el is vesztettük egyházmegyénk ifjú tanácsbiráját, tekintetes Szűcs Ákos urat, Veszprém vármegyének hivatott föszámvevöjét. Kedves volt ö minekünk, mert krisztusi, őszinte, igaz szeretettel ölelte mindazokat, kikkel kedves egyénisége érintkezett, de szeretettel, még pedig önzetlen, krisztusi szeretettel munkálta javát azon közügyeknek is, melyeknek elintézésére, gyámolitására felhivatott. — Az Ur dicsősége világoljon nekie mindörökké, s legyen áldott emlékezete!