A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

- VIII kerület tudós püspökének múlt év december havában történt elhunytáról, mellyel egyetemes egyházunkat nagy veszteség érte. Utódját, Farkas István urat, kit élte javakorában emelt a püspöki székbe, érdemei elismeréséül kerülete bizalma, tisztelettel és szeretettel köszöntjük s életére, működésére Isten áldó kegyelmét kérjük. Fájó érzést váltott ki egyetemes egyházunk minden rendii és rangú híveinek lelkéből azon váratlan esemény, hogy egyetemes zsinatunk és konventünk világi elnöke, Dókus Ernő, hajlott korára való hivatkozással lemondott főgondnoki tisztéről s ezzel kapcsolatban minden más diszes megbízatásáról. Egyetemes egyházunk ezen kiváló férfiát, igazi nagy emberét, aki a többek közt, mint az országos közalapi és lelkész nyugdíjintézeti végrehajtó bizottság elnöke, közvetve sokat tett kicsiny, küzdő egyházaink s nyugdíjas testvéreink, árváink és özvegyeink érdekében, sajnálattal látjuk távozni az aktiv munka mezejéről, hol hervadatlan érdemeket szerzett magának egyházunk szolgálatában s aki az összes gyülekezetekhez intézett búcsúszózatában, mintegy hattyúdalában oly szépen, megragadóan szól, int, vigasztal mondván: „...Hirdetem az Ígéret nagy vigasztalását: „E világon nyomorúságtok lészen, de bízzatok, én meggyőztem a világot!" ...Őseink nehezebb időkben is megállottak s ez a nemzedék is megáll, ha Urának, királyának Azt vallja, aki tegnap és ma és örökké ugyanaz!" — Kívánjuk, hogy őt, az Ur agg szolgáját és „korán szegődött munkását", aki hálát rebegett aző Istenének, hogy oly soká szolgálhatott Néki, áldja meg hanyatló öreg napjaiban az 0 mennyei Gazdája erővel, jó egészséggel s amint „szép alkonyat biborfényében égnek az Ur szőlőhegyei", úgy az ő élte alkonyát is hintse be biborfénnyel a jól, nemesen végzett munka boldogító öntudata. És amikor majd „elébe áll az ő Urának és alázattal várja kegyelme bérét", hallja meg a nagy Gazda felemelő szavait: „Jól vagyon, jó és hiv szolgám." Tisztelettel kérem, örökítsük meg Dókus Ernő Őnagyméltósága érdemeit jegyzőkönyvünkben s ennek kivonatát juttassuk el hozzá. A kegyeletes megemlékezések során, most már egyházmegyénkkel vonatkozásban fájó szívvel emlékezem meg Janó István, öreg, nyugdíjas kartársunk f. évi február hó 27-én hoszszas szenvedés után történt elhunytáról, Megtörve a testi-lelki