A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

- 81 JEGYZŐKÖNYV az Őrségi Református Egyházmegye Tanítóegyesületének Öriszentpéteren, 1942. június 25-én tartott gyűléséről. Jelen vannak Székely Józlsef egyházasrádóci igazgató-tanító elnöklete mellett az egyesület következő tagjai: Szabó István szalafői igazgató, alelnök, Koós Júlia (magyarSzombatfai tanítónő,, számvizsgáló, Barsiné Fülöp Erzsébet könyvtáros, Szabóné Vörösmarty Jolán' szalafői, Fülöp Vilma ispánki, Gaálné Vörösmarty Erzsébet, Szabó Lajos szentgyörgyvölgyi , Giróf Sándor egyházashollóisi, Baksa Lajos csonkahejgybáti, Szabó Gyula kerkanérnetfalui, Demény Sára, Kalmár Lajos kerkáskápolnai, Muzsnayné Kovács Mária, Sülé Géza bajánsenyei, Szikszayné Szőuyi Mária, Moharos László őriszentpéteri, Lengyel Gyula nagyrákosi, Vendel Margit Szattai, Gaál Mária kisrákosi tanítónő, illetőleg tanító. Mint vendégek jelentek meg: Posoni Szeint-Martoni Géza kir. tanfelügyelő úr, Réffy Antal vármegyei ikn. titkár úr, nagytiszteletű Vörös Lajos egyházmegyei jegyző, tanügyi bizottsági elnök úr, nagytisZteletű Somogyi Gyula, Gombos István, Kovács Elek és Szombathy István lelkész urak, Hada János főjegyző és Horváth Győző tak. könyvelő, egyhm. számvevő úr, Vörös Lajosné nagytiszteletű asszony, Moháros Lászlómé és Szabó Gyuláné úrasszonyok, Kerecsényi Ilona, Szi'kszay Edit, Zsoldos Magda úrleányok, Baksa Józsief állami tanító, Nagy Elek fő-gondnok, Nemes Géza gondnok, Baksa Antal, Mihály Sándor és Spilák Lajos presbiter urak. A megállapított tárgysorozat szerint először is az Isten házába ment a közgyűlés testületileg, hogy Vörös Lajos lelkész úr igehirdetésén keresztül hálával boruljon lie a Mindenható előtt egy munkás év letelte után. Itt nemcsak hálájának adott kifejezést, hanem lerőt merített a jövő munkásságához is. Innen átvonulva a ref. kultúrházba, kjazdetét vette a gyűlés. 1.) Székely József elnök a következőkkel nyitotta meg: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Igen tisztelt Vendégeink! Kedves Tanítótesitvéreim! Nehéz, gondterhes esztendő múlt el fejünk felett. Hazánk egét felhők borítják. Hős testvéreink távol á hazától védik ezeréves hazánk határait, védelmeznek bennünket. Szivünk egész melegével kisérjük őket a harcok, megpróbáltatások súlyos perceiben, de méltók csak úgy leszünk hozzájuk, ha injem feledkezünk el róla, hogy háborúban vagyunk és nekünk is áldozatokat kell hoznunk. De mik ezek az áldozatok azokhoz, amiket ők hoznak a hazáért és miértünk. Foglaljuk imáinkba nevüket és kérjük ia jóságos Istent, hozza haza őket minél hamarabb győzelmesen, azoknak pedig, akik életüket áldozták a