A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 5 — Nem mondhatjuk felhőtelennek, gondnélkiil eltöltöttnek az elmúlt esztendőt sem. A még mindig meglévő gazdasági válság, a megélhetési nehézség leverő, zsibbasztó hatását nemcsak egyesek, de gyülekezeteink is mondhatni kivétel nélkül, állandóan érezték. Vigasztaló csak az volt, hogy egyfelől még mélyebbre sűlyedés nem következett be, másfelől hogy a súlyos helyzetnek katasztrofális következményei eddig nem voltak, de nem is jelentkeztek. Sőt egyes jelenségekből arra is lehetett és lehet következtetni, hogy a helyzet javulása várható, remélhető. És ezt minden elfogulatlan szemlélő kell, hogy annak a kivételes tehetségű férfiúnak tulajdonítsa, aki már 10 év óta a legsúlyosabb körülmények között is bámulatos éleslátással, ritka politikai bölcseséggel és szemmel látható eredményekkel munkálkodik meg nem inogva kormányunk élén, mint annak elnöke: gróf Bethlen Istvánnak. Távol legyen tőlem, hogy politikai motívumokat vegyítsek évi jelentésembe, de ügy érzem, hogy mint elfogulatlan honpolgárok indíttatva érezhetjük magunkat arra, hogy hazánknak e nagy fiát, ki emellett egyházunknak is tagja és mert biztató reményekkel eltelve várhatjuk tőle a szebb, jobb jövő előkészítését, megvalósítását, 10 éves miniszterelnöksége alkalmából legmélyebb tisztelettel üdvözöljük és további nemzetmentő munkájára Isten legteljesebb áldását kérjük, megörökítvén ezt jegyzőkönyvünkben is. Áttérve most már egyházi életünkre, semmiképen sem hagyhatjuk figyelmen kivül egyetemes egyházunknak nagy fontosságú eseményét, az országos zsinat törvényalkotó munkáját, mely a folyó évi május elsői felében lefolyt negyedik ülésszakban mondhatni nagyjában befejezést is nyert, amennyiben a folyó év őszén tartandó ötödik ülésszak már csak a törvény szövegének végleges megállapításával foglalkozik. A zsinat hatalmas munkát végezett. Az alkotott és szentesítés után előreláthatólag már a jövő év elején életbelépő törvények bizonyára megnyugtatók és így egyházi életünk minden ágára áldásos hatásúak lesznek. De amikor a zsinat munkájáról megemlékezünk, nem feledkezhetünk meg annak elnökeiről sem, akiknek mig egyfelől bölcs irányítása mellett folytak a tárgyalások, sőt az egyházi elnök űr tudomásunk szerint egyes törvénycikkek alkotásában is részt vett, másfelől mindketten egyházi magas hivataloskodásuknak nevezetes határpontjához is értek el a folyó évben. Dr. Baltazár Dezső püspök űr őméltósága püspökségének, Dókus Ernő Őriagyméltósága pedig tiszáninneni egyházkor, főgondnokságának huszadik évét töltötte be. Emlékezzünk meg jegyzőkönyvünkben egyházunk e két kimagasló vezérférfiának érdemeiről, melyeket a zsinat vezetésében és magas állásukból kifolyólag egyházunk érdekében kifejtett, buzgó és áldásos munkásságukkal szereztek; de ezen kivül keressük fel őket táviratilag is üdvözlésünkkel, Isten áldását kérve életükre és további önzetlen munkásságukra. Ámde hozzánk közelebb is vannak olyan vezérférfiaink, akiknek ér-