A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. szeptember

10 s ugyanazon uton, a vértanúság utján követték egyenként a balálba isteni Mesterüket ! De ha a hit nézőszempontjából vizsgáljuk az eseményeket, csodás világ az, mely munkájuk, életük nyomán feltárul előttünk. Az ellenséges világ szüntelen való üldözései közepette bontakozik ki teljes pompájában, lelki kincsek tündöklő fényében ragyogva a Krisztus anyaszentegyháza, hogy hivőt és hitetlent, zsidót és pogányt befogadjon falai közé és üdvözítse őket ! Szegény az egyház földi, anyagi javakban, mint volt alkotója, fejedelme, kegyes Jézusunk ! Védtelen, jogai nincsenek. De az emberiség fejlődésére, tökéletesedésére szükséges és hasznos eszmék és igazságok ott vannak a láthatatlan egyház, a szentek egyessége tagjai hitének tarsolyába ! Ez a mi igaz református ker. vallásunk is ugyanezt a golgothai utat járta meg élete hajnalán. Szegény volt mindig, megélhetésének forrása az élő tőke volt csupán. Védtelen volt minden időben, mert jogai mindig csak papiroson maradtak. Az államoknak mindig mostoha gyermeke volt, akik egykorúaknak ritkán adtak, akkor is keveset, ellenben többször elvették mindé, nünket, amit a hivek áldozatkészsége anyagiakban összehozott. Ezek miatt Egyházunk soha retorsióval nem élt, némán tűrt, loyalis volt mindig a hatalom iránt, követve az irás parancsát : „Minden lélek a felsőbb hatalmasságnak engedelmes legyen I" — sőt szenvedései között tündöklött az embervilágban öntudatos hitével Magasan lobogtatta a felvilágosodás és a lelkiismeret szabadságának fáklyáját s a művelődésnek, a haladásnak elsőrendű munkásokat adott s nevelt iskoláiban. Hogy több nevet ne említsek : Jókai Mór, ennek a városnak örök büszkesége az itteni ref. egyház iskolájában tanulta meg a betűvetés nehéz mesterségét. Szolgálta egyházunk az emberiség legszentebb érdekeit minden i.lőben, biztosította és egyengette a fejlődés és haladás útját az emberiség számára. Multunk tehát arra tanít bennünket, hogy ama láthatatlan egyházat, a szentek egyességét — nem földi eszközökkel — hanem csakis „a hitnek* hatalmas fegyverével: a türelemmel és a szeretettel lehet építeni. * * * Nt. E. K. ! Szükséges dolog volt visszatekintenünk a régi időkbe, hogy Krisztus Urunk s az ő apostolainak példájából erőt meríthessünk nehéz viszonyaink között a hűséges munkára ! A nyugalomnak derűs napjai után, melyek között életünk egy nagy része lefolyt, beborult felettünk az ég, háború vihara rázta meg egyebek között Krisztus anyaszentegyházának épületét is! Törmelékek állják el utunkat az egyház építésének munkájában. A láthatatlan egyház lehullott törmelékein kivül azt az elszakadt kapcsolatot is siratnunk kell, amely bennünket az egyet, magyar ref. egyházhoz oly szorosan csatolt. Mint a fészekből kirepült madárfiók nem vitt semmi mást magával, mint az életfenntartás ösztönét, s a repülés tudományát; — úgy a mi szá-