A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925, 1926, 1927, 1928

8 Magam erőtelenségem tudatában, körlevélben kértem tanítóinkat esküvel is elkötelezett hűségük, lelkiismeretük szavának meghallgatására, úgyszintén felhívtam Gyülekezeteinket e. m. előző k. gyűlésünk azon határozatunknak egyelőre keresztül nem vitelére, mely az igazgató tanitói állásokat és cimet, minden iskolában kötelezöieg rendelte bevezetni. Igen tekintélyes, köztiszteletben álló egyének részéről súlyos aggodalmak juttattak el hozzám, ezeknek hatása alatt függesztettem fel a határozat végrehajtását, kérném mindkét eljárásomhoz az e. m. k. gy. utólagos jóváhagyását. 7. Az Egyház és állam szétválasztásáról ismertetett s a lapokban közzétett törvénytervezet, bizonnyal legalább az én igénytelen meggyőződésem szerint későbbi idők kérdése, a törvényhozási tárgyalás és végrehajtási utasitás kétségkívül sok módosítást fognak eszközölni rajta, de már most is készülni kell egyetemes Egyházunknak a maga érdekeinek az adott súlyos viszonyok között lehető megvédelmezésére, nekünk pedig kicsinyeknek, híveink s különösen iskolás és felnőtt gyermekeink vallásos érzületének fokozottabb szolgálására. Kérnünk kell altaljában egyetemes Egyházunk őrállóit, legfőbb hatóságainkat, hogy czéltudatos törekvéssel, erős akarattal, csüggedést nem ismerő kitartással törekedjenek egyetemes Egyházunk már-már megfenekleni látszó hajóját biztos révpartra, jövendő boldogulásának, fejlődésének békés kikötőjébe juttatni. 8. Kegyeletnek, áhítatos megemlékezésnek napjait is ünnepeltük az év múló napjai folyamán. A magyar nemzet nagy mesemondójának, legnagyobb Írójának Jókai Mórnak születése 100 éves évfordulójának emlékünnepét. Jóleső, nemes önérzettől doboghat mindnyájunk kebele, mert első sorban a miénknek mondhatjuk őt, az ősi pápai kollégiumban szívta magába s erősítette szüleitől örökölt kálvinista szellemet, erős faji szeretetet, mellyel ugy eltudja ringatni lelkeinket a régi idők felemelő eseményein, elsiratni keservünket, a gyász és elhagyattás sötét napjaiban, benne a nagy iró csodás titkok, nagy tudások végetlenségeit berepülő lelke, a csaknem gyermeki érzés önzetlen egyszerűségével, a világhírű iró . . . a magyar embert jellemző ártatlan, ideálisan nemes gondolkodásával eggyesül minden alakja meg annyi hös, kimagasló ideál eszményképe a valódi férfi, lelki-testi kiválóságainak ! Ha nem is hívtam volna fel Gyülekezeteinket, bizonyára mindeggyik akkor is megünnepelte volna népünkkel halhatatlan, nagy alakjának emlékünnepét,