A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. június

— 39 —utasítja a kis-ölvedi ref. egyház presbyteriumát, hogy az ügy eldöltéig a panaszlott harangozó illetményeit tartsa, vissza s más harangozó alkalmazásáról gondoskodjék. III. A II. szerint megalakult biróság tárgyalta Kis Gyula lévai 2-od tanitó felebbezése folytán ugyanazon tanítónak a lévai egyház presbyteriuraa által 1898. évi juuius hó 9-ik napján hozott határozatával eldöntött — fizetés emelési — ügyét s abban következőleg itélt: az egyházmegyei biróság a lévai egyházat arra kötelezi, hogy Kis Gyula másodtanitójának az 1898. évi szeptember 1-től kezdve eddigi 300 frt fizetését 400 frtra kiegészítse s az igy kiegészített fizetést — az eddigi gyakorlat szerint — negyedévi részletekben kiszolgáltassa. Indokok: kötelezendő volt a lévai ev. ref. egyház a fizetés kiegészitésére. 1-ör azért, mert a másodtanitóságot 1879. évi május 26-án tartott presbyteri gyűlésen 400 frt fizetéssel állította fel ; 2-or azért, mert a mennyiben való volna azon állítása, hogy az egyház jövedelmei e fizetés emelést meg nem engedik, kötelessége az egyháznak az 1893. évi XXVI. t. cz. 16. §-a alapján az államsegélyt igénybe venni. S miután nevezett egyház e segélyért folyamodni nem akar, vagy nem őszinte jövedelmeinek kimutatásában, vagy nem viseli eléggé szivén tanítójának sorsát. Nem hivatkozhatik az egyház jogosan még arra sem, hogy Kis Gyula 300 frtos dijlevél alapján lett megválasztva, mert e dijlevelet csakis a való tények elhallgatásával sikerült az akkori esperes ur által jóváhagyatnia. Ugyanis, ha a tanitói állás 400 írttal lett egyszer rendszeresítve, azt többé lejebb szállitani a lévai egyháznak jogában nem állott, mert ezt ugy az 1868 : XXXVIII. t. cz. 144. §-a valamint számos egyházkerületi végzésünk határozottan megtiltotta. S ha mégis 300 írtról állította