Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1929

1929. szeptember - Oldalszámok - 67

- 67 ­167. Az őrségi egyházm. esperese Püspök úrhoz 239/1920. számú felirattal, az egyházmegye közgyűlése pedig 43/1929. sz. jegyzőkönyvi ponttal két vallássérelmi esetet terjeszt fel a ba­rabásszegi lelkész és gondnok panasza folytán. Az egyik a Ba­rabásszeggel szomszédos róm. kath. többségű Gombosszeg, Györfiszeg, Petrikeresztur és Iborfia községek képviselőtestüle­teinek határozata egy, a politikai község pénztára terhére meg­építendő új róm. kath. plébánia megszervezése és fenntartása tárgyában, mely politikai községek közteherviselésében a refor­mátus vallású birtokosok is jelentékeny mértékben részt vesz­nek. Ezen határozat ellen a református birtokosok nem emelhet­tek óvást azért, mert a képviselőtestületben nincs képviseletük, azt meg sem fellebbezhették, mert későn jutott tudomásukra. A másik panasz Iborfia községben született Fehér Jolán nevü cse­csemőnek a zalatárnoki róm. kath. plébános által lett megke­resztelése, az anyakönyvi adatoknak a református lelkészhez felszólítás dacára át nem tétele s az időközben meghalt gyer­mek róm. kath. szertartással lett eltemetése. A barabásszegi lel­kész ez ügyben megkeresést intézett a novai róm. kath. esperes­hez is, ki levelét elintézés végett letette az illető lelkészhez, ki­től azonban a református lelkész választ nem kapott. Az egyházkerületi közgyűlés megállapítja, hogy fent említett politikai községeknek egy új róm. kath. plébánia megszervezése és fenntartása tárgyában ho­zott határozata még nem vallássérelem. Vallássére­lemmé csak akkor válnék, ha a róm. kath. plébánia megszervezésének és fenntartásának költségeivel az ot­tani református vallású birtokosok tényleg megterhel­tetnének. Ez azonban még bizonyítva nincs, sőt az a megnyugtató kijelentés, hogy a községek a vármegyé­től fogják megkapni segélyképpen a plébánia költsé­geit, az ellenkezőt látszik bizonyítani. Ha azonban a református birtokosok e cimen akár közvetve, akár köz­vetlenül megadóztatnának, a fizetést az 1790/91 — XXVI. t.-c. 3. pontjára hivatkozással megtagadhatják s ha az rajtuk mégis végrehajtatnék, ez lesz olyan val­lássérelmi eset, mellyel a felsőbb hatóságoknak fog­lalkozniok kell. Nem vallássérelmi eset az sem, ha egy lelkész más­vallásu gyermeket a szülők kívánságára megkeresztel, vagy valakit a saját felekezeti temetőjébe a maga egy­házának szertartásával az elhalt végakarata vagy a hátramaradottak kifejezett óhaja szerint eltemet. Mi­4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom